LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A bűntudat nem egy hagyományos értelemben vett érzelem, mint az öröm, a harag vagy a bánat. Ha azt mondjuk „Bűntudatom van”, akkor azt a gondolatot értjük alatta, hogy „Én vagyok az oka, hogy…”.
Olyasvalamiért hibáztatjuk tehát magunkat, amit tettünk vagy mondtunk (és úgy gondoljuk, hogy nem lett volna szabad megtenni vagy kimondani), netán elmulasztottunk (és úgy véljük, nem lett volna szabad elmulasztani).
A legtöbb ember azonban ennél még egy lépéssel tovább megy. Nem csak a hibás viselkedésüket ítélik el, hanem önmagukat, mint embert is. Ilyenkor rossz és alacsonyrendű embernek tartják magukat, aki megérdemli, hogy „gaztettéért” bűnhődjön. Olyannyira, hogy képesek akár öngyilkosságot is elkövetni emiatt. Az azonban biztos, hogy bűntudata depresszív hangulatzavarokhoz és szorongáshoz vezet.
Miért van az, hogy az emberek ennyire keményen bánnak magukkal? Ennek az az oka, hogy sok szülő a bűntudat eszközével
neveli a gyerekét.
Olyanokat mondanak, mint:
„Szégyelld magad. Hogy okozhatsz nekem ekkora fájdalmat?” „A sírba viszel, ha így folytatod.”
„Egyszer még színfarktust fogok kapni miattad. Akkor majd bánni fogod, hogy ilyen csúnyán viselkedtél velem.”
„Rossz fiú vagy. Hogy okozhattál ekkora csalódást a szüleidnek? Mi mindent megteszünk érted, és ez a hála.”
Ezek a szavak ritkán maradnak hatástalanok. A legtöbb gyermek nagyon is szívére veszi ezeket a mondatokat. Mivel még naivak és szüleikben gyakran példaképet látnak, nem gondolkoznak el az ilyen és ehhez hasonló mondatok érteimén vagy értelmetlenségén. Ehelyett valóban rossz, hálátlan és szívtelen embernek kezdik tartani magukat. Felnőttként később minden alkalommal fellángol ez a bűntudat, amikor azt gondoljuk, hogy csalódást okoztunk másoknak.
