Hogyan megy végbe a tudat dinamikai állapotainak változása, az átmenet a teljes lelki sötétségtől az élet rendkívüli érzékeléséig?
A tudattalan általános eszméje már az ó-ind filozófus, Potandzsali tanításában megjelent, aki ezt a megismerés legmagasabb fokaként, intuícióként, sőt a világmindenség mozgató erejeként értelmezte. A fogalom története Szokratész daimnionjáig megy vissza – Szokratész azt állította, hogy állandóan egy belső hangra figyel mint csalhatatlan tekintélyre és lelkiismereti parancsra. A tudattalan problémája kifejezésre talált Platónnak a megismerésről mint visszaemlékezésről szóló tanításában is, amely szorosan kapcsolódott ahhoz a gondolathoz, hogy a lélekben olyan rejtett, nem-tudatosult ismeretek vannak, amelyekről a szubjektumnak talán még a leghalványabb sejtése sincs. Platón feltételezte, hogy az ember nem keresné azt, ami nem ismeretes számára, ha ez tudattalanul nem lenne már előzetesen adva lelkében. Augustinus „Vallomásaiban” elemezte a tudattalan fogalmát, amikor az emlékezet szféráját egy átláthatatlan, a tudat előtt elzárt belső helyiséghez hasonlította. Nem-tudatosult mindaz, ami a lelki tevékenység szférájában az objektum számára átlátható határain kívül terül el.
Más megvilágítást nyert a nem-tudatos kérdése Descartes felfogásában, aki a pszichikum és tudat azonosságának feltételezéséből indult ki. Ebből következett az az elképzelés, miszerint a tudat határain túl csak tisztán fiziológiai folyamatok mehetnek végbe, pszichikusak nem. Spinoza szerint az emberek tudatosítják kívánságaikat, de nincsenek az ezeket kiváltó okok tudatában. A tudattalan motivációk megléte maga alkotja az ember rabságát. A szabadság elérése éppen azon alapul, hogy az ember tudatára jut a külső és belső valóságnak.
Csak Leibniz volt azonban az, akinek a filozófiai és pszichológiai gondolkodás történetében először sikerült teljes világossággal megfogalmaznia a tudattalannak mint a szellemi tevékenység alacsonyabb formájának koncepcióját. Feltételezése szerint minden tudati jelenség a tudattalan életben jön létre, és az ébrenlét állapotában a legtisztábban fellépő tudatos képzetek mellett léteznek mintegy alvó vagy kihunyt képzetek is, az ún. kis percepciók. Az észben szerinte nincs semmi olyan, amely képzetek alakjában ne szunnyadt volna már a homályos lélekben. Nem-tudatos jellegűek a velünk született, továbbá a szerzett, de a tudatból kiszorult eszmék, és azok a kis percepciók, melyeket jelentéktelenségük folytán nem tudatosítunk.
Címkékálmok belső én éntudat filozófia misztikum önismeret öntudat teológia tudat tudomány