LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Nagy reneszánsz művész és mindig új kifejező formák nyugtalan kutatója. Michelangelo óriási művész és ember személyiségével uralta a XVI. sz. első felét. Időszakonként sértődékeny és zárkózott, veszekedős, gőgös ember volt, aki ugyan akkor nagy vonalú és fáradhatatlan a munkában. 1475-ben, Arezzo tartományban, Capresén született Michelangelo Buonarroti, akit tízen három éves korában Firenzébe küldtek Lorenzo il Magnifico udvarába, aki barátja és professzora lett. A híres festő, Ghirlandaio műhelyében inaskodott, majd a Mediciek művészeti iskolájában tanult. Lorenzo halála után, amikor úgy érezte, hogy már eleget tanult, Rómába ment, ahol mindössze huszonhárom évesen megalkotta híres márvány szoborcsoportját, a Pietát. Ez a remekmű nagy hírnevet és gazdagságot szerzett neki. A pézt gyakran elosztogatta a szegényeknek. Michelangelo azt vallotta, hogy a szobrászatot jobban szereti a festészetnél; valójában nagyon vonzotta az emberi test szépsége. Vissza tért Firenzébe, és megalkotta Dávid óriási szobrát. Most már hercegek és bíborosok kérték fel, hogy számukra alkosson. 1505-ben II. Gyula pápa visszahívta Rómába, ahol rábízta a Sixtusi-kápolna mennyezetfreskóinak elkészítését. Négy és fél évre volt szüksége a kápolna mennyezetfreskóinak megalkotásához; egy felfüggesztett táblán háton fekve alkotott, szemét állandóan a mennyezetre függesztve. Eredetileg nem akarta a munkát elvállalni, de II. Gyula pápa makacs természetével és végtelen vitatkozások árán meggyőzte, mire Michelangelo elkészítette a munkát, melynek végére barátokká váltak.
