Hazánkban a felsőoktatásban továbbtanulni vágyó fiatalok többségének nincs olyan anyagi háttere, hogy a szülei, vagy családja segítsen neki a tanulmányai finanszírozásában. Ezen a helyzeten csak tovább nehezít az is, hogyha a diákot nem veszik fel államilag támogatott képzésre, így a költségtérítéses képzésen félévenként tandíjat is kell fizetni. Ez esetenként igen megterhelő egy átlag tanuló, de akár egy család számára is. Tovább bonyolódik a helyzet, ha a hallgató a családjától külön él albérletben, kollégiumban, vagy külön háztartásban. Egy átlagos felsőoktatásban tanuló hallgató havonta majdnem hetvenezer forintot költ, ezt pedig kiegészíthetik az egyéb további költségek. Diáknak lenni a felsőoktatásban több dolgot foglal magába, mint gondolnánk. A felvételt nyert hallgatókra nagy hatást gyakorol az új légkör, új környezet, esetleg új város. Ezzel együtt egy új kulturális körbe is bekerülnek, ahol megvannak a sajátos kialakult szokások, hagyományok. Ezeknek a diákok mind részesei akarnak lenni, és hogy energiával is bírják a tanulmányi időszak fáradalmait, néha-néha kikapcsolódásra van szükségük. Mindez nem kis összegekbe kerül, és többek között a diákhitel felvételét ezért is hirdetik szinte minden felsőoktatási intézményben. A diákhitel ténylegesen a hallgató igényeit elégíti ki, hiszen bármire költhető pénzösszegről van szó. A Magyar Kormány a diákhitelt 2001-ben tette elérhetővé a diákok számára. Azóta ezt a szolgáltatást majdnem 300 ezren vették igénybe, s sokak köszönhetik e lehetőségnek azt, hogy egyáltalán tovább tudtak tanulni.