Az európai háború befejezése után ismét időszerűvé vált a nagyhatalmak vezetőinek tanácskozása. A németországi
Potsdamban 1945. július 17augusztus 2. között megrendezett konferencián Angliát július 28-ig Churchill, majd a
választásokon győztes munkáspárti kormány miniszterelnöke, C. R. Attlee képviselte, az Egyesült Államok nevében
Harry S. Truman, az április 12-én elhunyt Roosevelt utóda jelent meg, a szovjet delegációt Sztálin vezette.
A legfontosabb új döntések Németország helyzetére és a„csatlósországokkal” való békekötésre vonatkoztak. Az
elfogadott Nyilatkozat kimondta, gondoskodni kell arról, hogy Németország soha ne fenyegethesse többé a
világbékét; a nácizmust fel kell számolni és a háborús bűnösök megbüntetésére nemzetközi pert kell lefolytatni
(Nürnbergben). Véglegesen rögzítették Lengyelország határait, illetve Németország megszállási övezeteit, de elvben
kimondták egységes államiságának fenntartását. A szovjet megszállási zónát Németország északkeleti, a britet
északnyugati, az amerikait délkeleti és a franciát délnyugati részén jelölték ki. Hasonlóan zónákra osztották
Ausztriát, illetve Berlint. Döntöttek a Külügyminiszterek Tanácsának (Nagy-Britannia, Egyesült Államok, Szovjetunió,
Franciaország, Kína) felállításáról a békeszerződések megkötésére; a német lakosság kitelepítéséről
Magyar-, Lengyelországból és Csehszlovákiából; Ausztria állami önállóságának helyreállításáról; Königsbergnek és
környékének a Szovjetunióhoz csatolásáról.
Címkékbéke európa háború potsdam történelem világháború
Ezt mindenképpen olvasd el!
A belgrádi konvenció
„Az antantpolitika Janus-arcát én mindig tisztán láttam, s kezdettől fogva döbbenten kérdeztem: mikor fogja ábrázatának …