LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Van egy kisváros Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Nagykállónak hívják.
(E cikk írójának lakóhelye)
Nagykálló környékén igen sok szép kirándulóhely található, ezek közül is figyelemreméltó a szépnevű Harangod. Természetes bája, a táj árnyékot adó erdeje, horgászásra, csónakázásra alkalmas tava, a szabadban tölthető kellemes program vonzerő lehet a pihenésre és nyugalomra vágyó turisták számára. Aki a kirándulóhelyet felkeresi, gyönyörködhet az iskolát teremtő magyar építész, Makovecz Imre tervezőcsoportjához tartozó Ekler Dezső tervei alapján felállított tánccsűrben, kilátótoronyban és az egyéb épületekben( büfé, étkező, fürdő). Itt szinte minden – szobrok, gyermekjátékok, hulladéktárolók, oszlopok – míves népi faragásokkal készült. A tánccsűr 300 fő befogadására alkalmas. Ebben a szép környezetben nyaranta Téka-tábor működik, amely a hagyományőrző tevékenységek szervezésére összpontosít. Népi tánc és táncházas foglalkozások, fafaragás, agyagozás, szövés, bőrmegmunkálás és lovaglás a választható programok.
Harangod a 145 km távú, Nyíregyháza és Tiszacsécse közötti Móricz Zsigmond-túra egyik állomása. A Pagony erdei tanösvény több mint húsz állomással szintén itt található. Aki pedig kicsit ráérősen érkezik ide, süthet, főzhet, grillezhet a szabadban, és amíg az étel készül, figyelheti a bátor ürgék rohangászását és figyelmes üldögélését a kiterjedt mezőn.
Harangod története:
Maga a szó együttesen jelenti a térben egymáshoz közeli -az egykori ősfolyammeder mélyedésében megbújó- utcányi tanyát a lovas pályával, az egykori iskolaépületből lett varrodával, és a vonzó majálisok, az egyre ismertebb nyári Kaláristáborok helyszínéül szolgáló Harangod – pusztát.
Hogy a táj ősidők óta lakott, sokféle jel sejteti: az autópálya építése előtt (2005) talált kút, ősrégi edénytöredékek, kőbaltadarab. Azt, hogy az Árpád korban már lakott hely volt, írásos dokumentumok igazolják, ám az a település elpusztult a tatárjárás idején.
A hely elnevezéséhez fűződik Nagykálló környékének legősibb legendája, amely szerint az 1200-as években a mai Nagykállótól délre volt egy falucska, Búzna Dada nevű. Amikor a hírnökök jelentették, hogy gyilkolva, fosztogatva, mindent felégetve közelednek a tatárok, a lakosság élelmét, állatait, munkaeszközeit mentve a mocsárba menekült. Amint a templomhoz érkeztek, megállította őket az öreg pap.
-Mentsétek a harangot is fiaim, mert ha a tatárok felgyújtják a falut, a tűzben lezuhan a haranglábról, és tönkre megy, megolvad. – mondta.
Szekérre engedték hát a harangot, majd ahol lehetett, tutajra emelték, és eveztek észak felé. Már közel jártak egy biztonságosnak látszó, dombok védelmében lévő helyhez, amikor miért, miért nem, megbillent a tutaj, és a harang a vízbe csúszva elmerült a mocsárban.
Telt-múlt az idő. A tatárok által teljesen elpusztított Búzna Dada egykori lakói új, mocsarakkal körül vett, védett helyen felépítették az új települést, Kállót. Lett új fatemplom is, kupolás, magas toronnyal. Csak a harang hiányzott sokáig. Ám néha, ködös őszi estéken észak felől harangszót hozott a szél. Az emberek hite szerint abból az irányból, ahol a harang elveszett. S ilyenkor babonás félelemmel mondogatták az öreg papnak: -Hallod Atya? Ott, arra szól a harangod!
És azt a helyet, amely mellett a harang elmerült, így nevezik azóta: Harangod.
A legenda – legenda. Az viszont már tény, hogy egy V. István által adományozott, Guth-Keled nemzettségbeliekhez címzett, 1265-ből való okirat, és egy 1385-86-os birtokper iratanyaga már Harangh néven említi a helyet. 1661-ben itt vonultak az erdélyi várak bevételére I. Lipót hadai, s a török kor helyi lakóiról vallott az 1967-ben előkerült, Kahler Frigyes és Német Péter által értékelt XVI. századi éremlelet. A puszta kilátótornyából pedig 1570 után a kállói várőrség jelezte harangszóval, ha ellenség közeledett. Az 1900-as évek elejének szomorú tanyaképét, a kegyetlen harangodi cselédsorsot Váczi Mihály költő édesanyja írta le. 1944-ben a tanyai iskolában tartották fogva a Nyíregyházáról elhurcolt zsidók egy részét.
A Vadkert, és a harangodi dombok mindig is a kállóiak kedvelt kirándulóhelyét jelentették. 1980-ban a Vadkert helyén víztározó tó létesült, amelynek vizét az egykor Mosolygóvíznek, ma VII. számú főfolyásnak nevezett patak táplálja. 1987-ben kezdődött a népművészeti táborozást szolgáló, Ekler Dezső tervei szerint megalkotott, sok tekintetben egyedi faépületek létesítése. És azóta minden nyáron benépesül a táj táborozókkal.
Milyen is ez a táj? Észak felől kopár arcú szélfútta homokdombok, homlokukból kinőtt, zöld erdő-sörénnyel, keletről szelíd akácerdő, délről az Őr-domb, ahonnan a legszebb kállói panoráma látható, s ahonnan talán Rákóczi Ferenc is latolgatta, hogyan közelítse meg a várat, nyugatról fel-felcsobbanó halaival, szépen szárnyaló madaraival a tó. S mindez körülöleli a völgyet, ahol lisztfinomságú homok ingerel, hogy ledobd a cipőd, ahol nyári zápor után félelem nélkül futkos karnyújtásnyira tőled az ürgekolónia apró népe.
Középtájt van a tánccsűr, amit ha a túlpartról nézel, olyan mint egy épp elrugaszkodni készülő kitárt szárnyú nagy madár, de benne dobban a láb a deszkapadlón az élő zene ütemére. Sokféle népművészettel ismerkedhetsz, csónakázhatsz. Kisgyermekedet messzire engedheted magadtól, jól látod merre játszik.
Itt nincs semmi zaj: se rádió, se hangosbemondó. Valami lélek-pihentető nagy nyugalom ölel körül.
Ha egyszer megkóstoltad a táborlakók békességes nomád-tevékeny életét, ha sikítva siklottál a téli domboldal érintetlen havában, ha átjárt a majális mámoros, tavaszillatú nyüzsgése, ha találgattad innen valakivel a nyári égbolt csillagképeit, s elgondolkodtál a sokszínű, bomló őszi fák alatt a múlandóságról, ez a táj megfogott, és nem ereszt.
Sodorhatott bárhová a sorsod, ha Kállóban jársz, akár csak fél órára is, ki kell jönnöd a Harangodra, ha pedig itt élsz, messziről jött vendégednek ezt feltétlenül meg kell megmutatnod!
