A párzásra hajlandó nőstények felkeresik a hímeket, amelyek látszólag megküzdenek egymással, de eközben rendszerint nem sebesülnek meg. A nemek egymásra találásában a jelek szerint a szaglásnak van fontos szerepe megfigyelték, hogy a hím párja kloákáját nyelvével tapogatva állapítja meg, hogy az kész-e párzani. Úgy tűnik, a hímek 2, a nőstények 3 év után érik el az ivarérettséget. Egy fészekalj 20 vagy még több tojásból is állhat, amelyeket a nőstény elás. A mintegy 3 hónappal később kikelő ivadékok eleinte 105-120 mm hosszúak. A pávaszemes gyíkok száma megfelelő élőhelyen nagyon magas is lehet, de az egyes állatok elkülönülten élnek. Harcias volta és nagysága ellenére (vagy talán éppen ez utóbbi miatt) a fajnak sok ellensége van. Ragadozó madarak (pl. kányák, a törpesas és a héja) lesnek rá, az európai gyíkászkígyó esküdt ellenségének számít, Spanyolország két vidékén pedig még az ember is begyűjti és fogyasztja. Az intenzív gazdálkodás ráadásul sok élőhelyét is elvette. Menedék-és alvóhelyül saját maga ásta föld alatti járatát használja, vagy természetes búvóhelyre húzódik (rágcsálók vackába, kőrakás alá, üreges fatörzsbe), és legszívesebben ennek közelében tartózkodik. Tápláléka: a pávaszemes gyík főként nagyobb rovarokon él, amelyeket revírjén portyázva riaszt fel. Mindenekelőtt boga-rakat, tücsköket és sáskákat zsákmányol, de olyan sikamlós, rossz ízű és harcias ál-latokat is, mint a házatlan csigák, szkolopendrák és skorpiók. A sáskák, bár időn-ként tömegesen jelennek meg életterében, nem tartoznak a legfontosabb táplálékállatai közé, számára túl gyorsak. Kisebb gerinceseket csak kivételesen ejt el.
Címkékéletmód gyík Hüllők pávaszemes táplálék
Ezt mindenképpen olvasd el!
A kígyószemű és a rostosujjú gyík
Kígyószemű gyík Ophisops elegans Jegyei: karcsú gyík, hátán barnás. Az általában világossötét pepita mintás testoldalt …