Krétai kultúra

Kréta az i.e. III. évezred körül érte el fénykorát, melyet a mondabeli Mínosz királyról mínoszi kultúrának is neveznek.A régi paloták időszakában i.e. 2100-1700 között épültek az első monumentális paloták ( például Knósszosz, Phaisztosz, Mallia), ezekről azonban az i.e. 1700 körüli természeti katasztrófa és az azt követő átépítések miatt igen hiányos a tudásunk.A krétai művészet virágkora az i.e. XVIII-XVI. század; az új paloták időszaka, ennek emlékei a hatalmas paloták (Knósszos, Phaisztosz, Mallia és Zakro), villaépületek (Amnisszosz, Tüllisszosz).1894-ben Evans angol tudós találta meg az ősi várost, Knósszoszt, és feltárta Mínosz király palotájának romjait.A palota hatalmas méretei, a lakószobák falait díszítő festmények nagy gazdagságról árulkodtak.A knósszoszi király hatalmának szombóluma volt a labrüsz, a kettős bárd.Erről kapta a nevét a kettős bárdok háza, a labürinthosz( labirintus).A krétai fejlődés másik bizonyítéka az úgynevezett lineáris A írás, melyet a palotákban működő hivatalnokok alakítottak ki a korábban használt képírásból, a mínószi hieroglifákból.( A kutatók eddig még nem tudták megfejteni sem a hieroglifákat, sem a lineáris A írásjegyeit, sem a Krétán előkerült „phaisztoszi korong” képi jegyeit).A virágzó kézművesség legfontosabb bizonyítékai az úgynevezett „Kamaresz-vázák”, melyek nevüket lelőhelyükről, az Ida hegység barlangjáról kapták.Ezeket a gyakran tojáshéj vékonyságú agyagedényeket sötét alapon vörössel, sárgával és fehérrel festett növénymintával díszítették.