Önhibáztatás

Ha valami balul üt ki, mindig önmagában keresi a hibát. Olyan dolgokért teszi magát felelőssé, amelyekért nem felelős.Ha például gyermeke nem megfelelően viselkedik, kábítószerezni kezd, vagy bűncselekményt követ el, akkor azt gondolja: „Ez az én hibám. Azért van, mert rosszul neveltem. Nem kellett volna annyi mindent megengedni neki. Kudarcot vallottam.”.Azt kell megtanulnia, hogy nem rendelkezik más emberek felett. Nincs ráhatása mások viselkedésére.Megpróbálhatja befolyásolni a másik ember viselkedését, segítheti, támogathatja őt. Arról azonban nem rendelkezhet, hogy elfogadja-e vagy figyelembe veszi-e azt, amit Ön mond. Ez egyedül az ő döntése.Ha másokért és mások viselkedéséért felelősnek érzi magát, akkor nagyon komoly súly van az Ön vállán, amely alatt előbb vagy utóbb összeroppan.Úgy tesz, mint ha a másik teljesen önállótlan, éretlen lenne, vagy alkalmatlan arra, hogy vigyázzon magára és gondoskodjon önmagáról. Sokat segíthet, ha tükör előtt mondogatja: Nem az én felelősségem! A saját életét kell élnie.Amennyiben túlzottan ragaszkodik elveihez és nem engedi felnőni gyermekeit, hogy a hibájukból tanuljanak, akkor súlyos következményekkel járhat.Azzal sem magának, sem a másiknak nem tesz szívességet, ha Önmagát okolja mindenért.Ha negatívan gondolkozunk, elmegyünk a valóság mellett. Túlzásokba esünk, rosszabbnak tüntetünk fel valamit, mint a valóságban, csak a negatívumokat látjuk és másokért, valamint olyan dolgokért vállalunk felelősséget, amelyekért nem vagyunk felelősek.Ha jobban akarja érezni magát, akkor gondolkodását a valósághoz kell igazítania.

Kapcsolódó fórumok:

• onhibaztatas