Régészeti kormeghatározás

A tudomány fejlődésével a XX. század második felétől kezdve számos kitűnő módszer és eszköz került kidolgozásra, melyek segítségével a régészeti ásatások során fellelt tárgyak és maradványok kora egyre pontosabban meghatározható. A atomrészecskék vizsgálatától kezdve egészen a fák évgyűrűiig sok – sok módszer segíti a kormeghatározás mellett a hamisítványok kiszűrését is.Talán a legelterjedtebb a szénizotópos vizsgálat. Alapja egy radioaktív szénizotóp, a C-14 néven ismert, mely minden élő anyagban megtalálható. Tudományosan bizonyított, hogy az évek előrehaladtával mennyisége határozott időközönként a felére csökken. Egészen pontosan kb.5730 évenként feleződik a mennyisége. Így ha a szerves maradványokban, mint például a fa vagy a csont , megmérik a C-14 izotópok mennyiségét, így visszaszámolható, hogy mikor pusztult el például egy állat. A mérés történhet pl. Geiger – Müller számlálóval.A mérés biztos eredménye általában az eltelt évek számával csökken, de a gyakorlat szerint kb. 50000 éves múltra visszatekintve jól használható.A fák törzsének fejlődésére folyamatos hatással van az időjárás, a csapadék, a napsütés, a hőmérséklet ingadozása. Ezek megfigyelésével megállapítható a fából készült tárgyak életkora.A módszert az Egyesült Államokban dolgozták ki, dendrokronológia névre hallgat és gyakran használják a szénizotópos vizsgálat eredményeinek igazolására vagy pontosítására.A termolumineszcenciával történő vizsgálat során az agyagedényeket magas hőhatásnak teszik ki, így gyakorlatilag másodszorra is kiégetik azokat. Így válnak láthatóvá az első kiégetés alkalmával keletkezett szabad elektronok, mely a második égetés alkalmával fényrészecskéket kezdenek kibocsátani. Minél több a foton, annál régebbi a tárgy.Hasonló elven alapul az elektrospin – rezonanciás vizsgálat, ám ez nem csak agyagedények vizsgálatára, hanem a csontok és a fogzománc korának meghatározására is szolgál