LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Réti gyík Lacerta praticola
Jellegzetességei: A réti gyík apró termetű, rövid lábú gyík, kicsiny fejjel, nyújtott testtel és közepesen hosszú farokkal. Színezete elég egységes, az állat felül tarkójától a farka tövéig szürke, szürkésbarna, barna vagy vörösesbarna. A hát közepén jól látható világos- vagy sötétbarna, esetleg vörösbarna, kétoldalt apró foltokkal szegélyezett hosszanti csík nyúlik rendszerint a faroktőig. Oldalán a fültájéktól széles, általában sötétbarnás sáv húzódik, amelyet a has felől vékony, fehéres, sárgás vagy világosbarna vonal határol. A fej alsó oldala és a torok piszkosfehér, a hasi oldal egyébként sárgásfehér, sárga vagy fakózöldes. A teljes hossz 150-160 mm. Elterjedése: Európában Szerbiában, Romániában, Bulgáriában, Törökország európai részén és a Kaukázus északi vidékein él.
Élőhelye: hasonló az elevenszülő gyíkéhoz. Elsősorban nedves, lombos, erdős tájakon fordul elő, az erdőszéleken és a gazos, bozótos mezsgyéken. Európában leginkább csak 600 m alatt található meg. Életmódja: elsősorban talajlakó faj, az emberhez általában bizalmas, helyenként nagyobb sűrűségben is előfordul. A tűző napsütést kerüli, ezért főként reggel és késő délután aktív. Más gyíkoknál kevésbé fürge, de ügyesen tud mászni. A téli pihenő (októbertől március-áprilisig) végén először a hímek jelennek meg. A májusi párzási idő után a nőstény 4-6 tojást rak, amelyekből 45-50 nap múltán kelnek ki az utódok. A faj egyik fő ellensége a rézsikló. Kedvenc tápláléka: sáskák, legyek, pókok.
