LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A sárgahasú unka túlnyomórészt kisebb vizek lakója. Eltekintve téli szállásától, ideje nagy részét a vízben tölti. Nappalra leginkább elrejtőzik valahol, és csak estefelé élénkül meg. Árnyas kavicsgödrökben és erdei pocsolyákban azonban nappal is meg lehet figyelni. amint oldalra szétterpesztett lábbal lebeg a vízben, a felszínen „csüng”, vagy a sekély víz partján pihen. Az unkák rövid nekirugaszkodásokkal úsznak. gyakran lebuknak a mélybe, zavarás esetén pedig az iszapban bújnak el. Álcázásukat megkönnyíti iszapszínű felsőtestük. Ha a szárazon zaklatják vagy megtámadják őket, ún. „unkareflex”-szel védekeznek. Mellső és hátsó lábukat fölfelé hajlítják, és gerincüket úgy hátrafeszítik, hogy kivillan alsó testük sárga-fekete mintázata. Ez arra figyelmezteti ellenségeiket, hogy nem tanácsos megenni őket. A bőrükön kiválasztott méreg ugyanis maró hatású, érzékenyebb embereken helyi allergiás tüneteket válthat ki. A kisebb ragadozókat így valóban el tudják riasztani, hiszen méreganyaguk ingerli a nyálkahártyát és émelygést okoz. A sárgahasú unkák októberben az iszapba vagy a talajba ássák magukat, hogy március-áprilisig ott teleljenek. Téli szállásukat elhagyva egy alkalmas. lehetőleg még más kétéltűfajok által el nem foglalt kisebb vizet keresnek. A hímek itt hallatják jellegzetes hangjukat, amelynek alapján gyakran nem is olyan könnyű betájolni őket. Egymástól meghatározott, 30-50 cm-es távolságot tartanak. Ha a szomszéd túl közel merészkedik, a terület ura igyekszik hátsó lábával ellökdösni őt onnan. A nőstények a hal-kan csengő kórust követve találják meg a párzóhelyet. Éneklés közben a hímek idő¬közönként hátsó lábukkal is paskolják a vizet, a tovagyűrűző hullámok talán szintén a nőstényeknek szolgálnak jelzésül.
