LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Inahloo ledobta magáról a ruháit, fel-alá járkált a hajó fedélzetén, és állati kiáltásokat hallatott. Aztán átugrott a korláton, le a fagyos hóra, majd eltűnt. Amikor 1 kilométerrel távolabb rábukkantak, habzó szájjal, üvöltve taposta a jeget. Egy órával később görcsös zokogás rázta a testét, azután hirtelen álomba merült. Amikor felébredt, semmire sem emlékezett a történtekből.
A tébolyult jelenet az Északi-sarkot elsőként elérő amerikai felfedező, Robert E. Peary expedíciója során, 1909-ben játszódott le. A hajón 20 eszkimó nő tartózkodott, közülük nyolcon jelent meg a pibloktoq jelenség az utazás folyamán. Ez a lelkiállapot, amelyet sarki hisztériának is neveznek, megszokott dolog a sarkvidéki eszkimók, elsősorban a nők körében. A tünetek különbözőek lehetnek, de első jelei legtöbbször a halk éneklés, ritmikus tapsolás és a ruhák leszaggatása. A roham egy-két óráig is eltarthat, és általában azzal végződik, hogy az asszony görcsösen vonaglik és zokog a földön, majd mély álomba merül, végül átmenet nélkül újra visszanyeri öntudatát.
A pibloktoq a legnagyobb valószínűséggel a hosszú sarkvidéki éjszaka vége felé következik be, amikor a túl sokáig tartó sötétség még azokra az emberekre is hat, akik egész életüket ott élik le. Egy másik tényező is szerepet játszhat, mégpedig az étkezési szokások. Az eszkimók gyakran szenvednek kalciumhiányban, amely befolyásolja a szellemi állapotot.
A hagyomány szerint régen az olyan bajokat, mint a pibloktoq, elmebetegségnek tartották, de manapság egyre inkább úgy tekintik egy adott kultúrán belül, mint a frusztráció és a stressz természetes levezetését. A roham időben korlátozott, és amint véget ér, szenvedő alanya ismét normális lesz. Az a stressz, amely egyes társadalmakban súlyos ideg-összeroppanáshoz vezethet, itt rövid ideig tartó közjáték csupán, amely nem hagy semmiféle lelki sérülést.
