LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Jegyei: kígyószerűen nyújtott testű lábatlan gyíkféle, sima, fényes pikkelyek és rövid, a törzstől alig elkülönülő, tömpe orrban végződő fej jellemzik. Szemei kicsinyek, csukhatók, szivárványhártyája vörösessárga, szembogara pedig sötét. A farok hosszú, tompa végű, csak a gravid nősténynél határolható el könnyen a törzstől. A hátoldal a barna különböző árnyalatait öltheti, de lehet sárgás, ólom-szürke vagy rézvörös is. Vannak mintázatlan példányok és olyanok is, amelyek háta közepén sötét csík húzódik; ez lehet egybefüggő, de összeállhat vonalkákból és pettyekből is. Ezenkívül némely törékenygyíknál minden egyes hátpikkelyen vékony, sötét, hosszanti vonás látható. A nőstények hasa egyszínű pala- vagy feketésszürke, esetenként teljesen fekete, míg a hímeké sárgás, gyakran kékesszürkén mintázott, vagy éppen palaszürke alapon sárgás jegyek ékítik. Németországban ritka, Kelet-Európában ellenben gyakori, hogy egyes törékenygyíkok (különösen a hímek) hátán több-kevesebb apró, világos- vagy sötétkék petty díszlik (var. colchicus). A fiatalok felül csillogó aranyszínűek vagy ezüstszürkék; a sötét középvonal csepp alakú foltban indul a fejtől, és egészen a farok végéig nyúlik. Hasuk sötétbarna vagy acélszürke, sokszor pedig teljesen fekete. A kifejlett állat teljes hossza 400-450 mm, néha 500 mm. Elterjedése: a törékenygyík a messzi észak kivételével szinte egész Európában honos. Hiányzik Írországból, a Krím-félszigetről, Spanyolország déli részéről és sok földközi-tengeri szigetről. Kelet felé az Urálig, a Kaukázusig és Délnyugat-Ázsiáig fordul elő. Még nem tudni biztosan, hogy él-e Északnyugat-Afrikában.
