Tosa

Japán fajta, 1868 és 1912 között tenyésztették ki; a japán hegyi fajtákat keresztezték bullterrierrel, bulldoggal, német doggal és bernáthegyivel. A második világháború után erősen lecsökkent az állomány, jelenleg kb. 3000 tosa élhet Japánban. Testfelépítése: nagy testű, feje nagy, erőteljes, füle lelóg, szeme vörösesbarna, törzse hosszú, háta vízszintes, egyenes. Eredetileg őrző-védő kutyaként, majd később házőrzés céljából is megfelelt. Rögzült tulajdonságai, például a szilárdság és a birkózás ösztönök. Legalább 60 cm a kanok, és 55 cm a szukák. Farka: Tövénél vastag, hegye felé elvékonyodó. A tosa az egyetlen fajta napjainkban, mely hivatalos kutyaviadalokon vesz részt. Leginkább a szumóbirkózáshoz hasonlítható, a kutyák megpróbálják ledönteni és a földre szorítani ellenfelüket. Azonban ez már egyre csökken, mert a tosa hűséges társként is megtalálta helyét a családokban. Nem az a kimondott barátságos kutya. Engedelmeskedni csak és kizárólag a gazdájának engedelmeskedik. Kiképzése, nevelése halk hangon történjen ez sokkal hatékonyabb a tanításnál. Nem lehet könnyen kihozni a sodrából, elég nyugodt természetű, bár hirtelen haragú állat. A családhoz akar tartozni, élvezi, ha mindenhova magával viszi az ember. Egészségügyi probléma előfordulhat nála ami a csípőízületi diszplázia. A gyomorcsavarodás is előfordulhat, mint minden nagy testű kutyánál. Következetes nevelést igényelnek. A Tosákat a nemzeti örökség részeként tartják számon. Még mérgében sem ad ki hangot, de ha kell akkor tud ugatni.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Máltai selyemkutya

A máltai selyemkutya eredete: A neve a szemita „malat” szóból ered, melynek jelentése: kikötő, menedék. …

Leave a Reply