Trauma

Lonie és Jim már évek óta együtt éltek, mikor Jim egy kihagyhatatlan állásajánlatot kapott. Ez egészen pontosan azt jelentette, hogy Jim külföldre megy dolgozni és csupán havonta egyszer jöhet haza néhány napra. A fizetés megnyerő volt, ezért Jim szinte gondolkodás nélkül igent mondott. Folyton az járt a fejében, hogy néhány év befektetéssel gondtalan életet élhetnek Lonie-val, és hogy kedvesének sem kell majd többé reggeltől estig robotolnia, hogy minden számlát nyugodtan ki tudjanak fizetni időben. Lonie is örült a kínálkozó lehetőségnek, de szüksége volt néhány napra, hogy ezt a helyzetet feldolgozza, ezért néhány alkalommal Edna barátnőjének vállán sírta ki magát, és ugyanitt lelt nyugalomra.
Az utazás három hónapot váratott magára. Ekkorra Lonie már teljesen megbékélt a helyzettel, valamint azzal is, hogy az allergiás időszak is kezdetét vette. Sok tüsszentés, és orrfújás tarkította mindennapjaikat, de boldogok voltak, hogy együtt lehetnek. Mikor Jim megtudta az indulás végleges időpontját, egy egész napos kirándulást szervezett Lonie-val egy imatemplomba, ahol azelőtt még nem jártak. Lonie boldog volt, hogy egy ilyen csodásan nyugalmas helyen vehetnek képletesen búcsút egymástól. Már hazafelé tartottak, Jim vezetett a főúton, amikor egy őrült figyelmen kívül hagyva a stop táblát, nagy sebességgel, gyakorlatilag elgázolta Jimet, és Lonie-t apró darabokra törve autójukat, és álmaik nagy részét.
Rövid eszméletvesztés után Jim ébredt nagy fájdalomra. A szélvédőn keresztül két tűzoltó hathatós segítségével tudott távozni, akkor még a saját lábán. Lonie ajtaját úgy kellett kivágni, hogy kiszabadítsák, és mindkettőjüket kórházba szállították haladéktalanul. Jim térdéből és csípőjéből kitört egy-egy darab, hozzávetőleg négy bordája elrepedt, milliónyi zúzódása keletkezett, és néhány varrás is elkélt a fején, és testének különböző részein. Másnap már szinte járásképtelen volt. Lonie jobb fülét vissza kellett varrni, kezén, és felkarján is öltések éktelenkedtek, és ami a legnagyobb gondot okozta, a kulcscsontja leszakadt a vállcsontról, ami igen nagy fájdalommal jár.
Mikor hazatérhettek a kórházból, szinte azonnal el kellett kezdeniük dolgozni. Jim óvta, védte kedvesét, de az allergia megkeserítette mindennapjait. Lonie azonban nem tüsszentett többet. Ő úgy fogalmazott: a testem félt tüsszenteni, mert nem jól tűrte a fájdalmat. Legalább egy év telt el, mire nagyjából felépültek. Már öt év telt el, és Lonie allergiája azóta sem tért vissza.
Nem kívánjuk, hogy ilyen trauma érjen valakit, de az biztos, hogy olyan „gyógymódokat” produkál az élet, amivel az orvosok nem tudnak mit kezdeni. Ilyen eset az orvostudomány mai álláspontja szerint nem létezik.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Csalánkiütés, allergiás vizenyő

A viszketéssel járó csalánkiütést mindenki jól ismeri, különösen gyermekkorban gyakori. Jellegzetes megjelenési tormája a fehér …

Leave a Reply