Összességében elmondhatjuk, hogy az evolúció a szaporodás idejének és mértékének szabályozása érdekében számos idegi és hormonális mechanizmust hozott létre, s ha a körülmények, az egyéni tapasztalatok nem megfelelőek, a szervezet ezt megtudja és visszatartja ezeket a folyamatokat. A gének elterjesztésére egyébként alapvetően két stratégia létezik a természet fajai között. Az egyik szerint sok utódot kell világra hozni, kevés szülői ráfordítással vagyis gondoskodással, a másik szerint kevés utódra van szükség, és sok szülői ráfordítással. Ez a két stratégia az emberi társadalmakban is jelen van. A rossz életfeltételek közt élő emberek, harmadik világbeli népek általában sokgyermekesek, sok gyermek viszont meg is hal, még mielőtt felnőtté válhatna. A fejlett társadalmakban azonban egyre inkább 1-2 utódra koncentrálnak a szülők, és ezt próbálják tartani. Hallhatunk azonban konkrét területeken tudatos születésszabályozás. Például Kínában, ahol a gyermekek születését 1 főre korlátozzák családonként. Természetesen ezt nehezen tartják a kínai családok, de mivel mindenféle támogatást megvonnak a másodikként született gyermektől, ezért valahol figyelnek erre. Úgy tűnhet, ezek mind-mind társadalmi nyomásra, konvenciókra épülő intézkedések, törekvések, azonban valójában a bennünk élő tudatos evolúcióra való törekvés lenyomatai, kifejezései tudat alatt.
Bár konkrét intézkedések szolgálnak a születésszabélyozására, azonban minden kétséget kizáróan ez a törekvés a tudatunkba ősidők óta mélyen bevésődött természeti parancs részei, melyek arra buzdítanak bennünket tudat alatt, hogy génjeinket a lehető legmegfelelőbb körülmények között terjesszük.
Címkékgének intézkedések a születésszabályozásra meddőség születésszabályozás
Ezt mindenképpen olvasd el!
A meddőség és a sorszerűség 1.
A meddőség kapcsán egy fontos kérdés merülhet fel bennünk. Van-e vajon sorsszerűség abban, hogy egy …