Ha nem sikerül megoldania egy keresztrejtvényt, és ebből azt a következtetést vonja le, hogy „soha nem fogom tudni megoldani”, vagy ha tíz teniszleckét követően még nem tud fonákot ütni és erre azt mondja magának, hogy „soha nem fogom tudni megtanulni”, esetleg felkér egy hölgyet táncolni és kosarat kap, és ebből arra következtet, hogy „Engem senki nem akar. Biztos nem lesz egyetlen nő sem, aki táncolna velem”, akkor túlzottan általánosít.
Az „egyszer vesztes, mindig vesztes” jelmondat alapján cselekszik.
De honnan tudja, hogy mindig így lesz?
Még ha 100 vagy több keresztrejtvényt megfejt, akkor is előfordulhat, hogy egyiket vagy másikat nem tudja készre fejteni.
Még 50 vagy több teniszlecke után is lesznek olyan labdák, amelyek kirepülnek a pályáról, vagy eleve vissza sem tudja őket ütni. Boris Becker is szokott hibázni!
Még ha tíz vagy több hölgyet kért is fel sikertelenül táncolni, ez nem jelenti azt, hogy nincs a világon olyan nő, aki Önnel táncolna.
Ismeri a,Jonathan, a sirály”‘ című könyvet? A szerző 18 kiadóhoz adta be a kéziratot és mindegyik visszautasította. Végül mégis talált egy kiadót, amelyik megjelentette. Öt év alatt csak az Egyesült Államokban több mint 7 millió példányt adtak el ebből a könyvből!
Ha a szerző az első visszautasítás után azt gondolta volna: ,Senkinek sem kell a könyvem. Feleslegesen írtam meg. Biztos nagyon rossz könyv, ha minden kiadó elutasította”, akkor túlzottan általánosított volna. Megfosztotta volna magát a sikertől, valamint sok embert attól az örömtói, amelyet a könyv elolvasása okozott számukra.