LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Ki ne emlékezne a gyermekkorából – főleg a 30 évesnél idősebb generáció – a hétfői televíziós adásszüneti napokra, mikor is a családfő lelkesen tekerte a diavetítőt és jobbnál-jobb rajzfilmeket vetített a falra? Nagy élményt nyújtott a család minden egyes tagjának, mikor hosszas előkészületek után, az elsötétített szobában összeültek kicsik és nagyok és csendben várták, hogy a 18*24 mm-es diakockák egymásutánban jelenítsenek meg egy szép, kedves történet legfontosabb pillanatait, miközben a szülők egyike felolvasta a képek alatt lévő kísérőszöveget.
Mostanában kezd újra divatba jönni a diavetítés! Az akkori gyerekekből szülők lettek és ők nosztalgiából veszik elő a régi diafilmeket, hogy nagy szeretettel bemutathassák gyermekiknek a csodamasinát és kedvenc történeteiket. A mai gyerekre újdonság erejével hat és érdeklődve szemlélik ezt a régi technikát.
De hogyan is alakult ki a dia? Valószínűleg eleinte történetmesélős képek egymásutániságán alapuló vásári képmutogatással és a kézi festésű üvegképekkel kezdődhetett a 17-19. században. Aztán a laterna magica (bűvös lámpás) követte, ami áttetsző színekben üveglemezekre festett képeknek nagyított vetítésére szolgáló masina. Majd a XX. században a diapozitívok vetítése jelentett a nagy áttörést, ahol minden átlátszó alapon készült, átnézetben szemlélhető vagy vetíthető pozitív kép, ez már maga a dia volt. A filmgyártással együtt fejlődött ki a diafilm műfaja.
Érdekesség, hogy a diafilmezés inkább Kelet-Európában volt népszerű. A 20. század elején a diafilmszalag először az oktatás, az ismeretterjesztés és az állami propaganda eszköze lett. Akkoriban a szegényes képanyaggal kiadott tankönyvek mellett így próbálták jobban szemléltetni, gazdagítani a száraz ismeretanyagot. Az 1960-as és az 1980-as évek között elsősorban a gyermekek szórakoztatására szakosodtak a diafilm készítők és rengeteg mesediafilmeket készítettek. Pár év kihagyása után a 2000-es évektől újra reneszánszát éli Magyarországon, évente százezres nagyságban vásárolnak diafilmeket.
Ennél jobb, családokat összekovácsoló programot nem is találhatnának a szülők manapság. Jó lenne, ha sokáig élvezhetnénk a diafilmezés által nyújtott élményeket.
Nagyon sokat diafilmeztünk nővéremmel, Erzsivel. Az emlékek nem kopnak :) Mindenkinek ajánlom!
Zsigrimariann: igen, a diafilmezés örök, hozzá hasonló élmény nincsen, nem lehet megunni. Alig vártam, hogy gyermekem legyen és újra elővehessük a diavetítők és sok, szép mesékkel! :)