LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Velence 117 szigetre épült, a mocsaras területen való elhelyezkedése pedig különleges építkezési típust honosított meg. 150 csatorna szeli keresztül a várost, valamint majdnem 400 híd található ezeken. Autóval egyáltalán nem közelíthető meg a város, ezért is érthető tehát, hogy egyetlen hagyományos értelemben vett térrel rendelkezik csupán, ez a Szent Márk tér.
A velencei Szent Márk tér egyik ékessége a Dózsepalota, amely évszázadokon át volt a lakhelye az urak számára. De nem csak rezidenciául szolgált a fehér és rózsaszín márvánnyal burkolt épület, hanem ez volt a kormányzótanács központja, a bíróság székhelye, sőt a börtön is. A Dózsepalotát a börtönnel összekötő folyosót a Sóhajok Hídjának nevezik.
A gótikus palota elődje a 9. században épült fel, aztán többször is átalakították, majd 1577-ben a tűz elpusztította. Antonie de Ponte építette újra, s belül fényűző díszítést kapott. Tintoretto, Veronese valamint Sansovino reneszánsz művészek alkotásai kaptak helyet benne. Az épület 152 méter hosszú homlokzatának két alsó szintje nyitott árkádsorral rendelkezik, az oszlopfőkön az erény és a bűn jelképei, valamint uralkodók és filozófusok ábrázolásai láthatóak.
Velence az idők során egyre bővült, növekedett, lakói fokozatosan népesítették be a területet. A város vezetői a legtekintélyesebb családokból kerültek ki, s 1100 éven keresztül szinte megszakítás nélkül vezették a köztársaságot. Az első dózse Paolo Anafesto lett 697-ben, s útódai állandó harcot vívtak. Időnként a fennmaradásért, máskor a nagyhatalmi szerepek elnyeréséért folyt a küzdelem. A 9. századtól magukat Szent Márk Köztársaságnak nevezték.
Velence a keresztes hadjáratok idején élte fénykorát, amikor a dózse mellett már a Nagytanács is részt vett irányításában. Végül Napóleon buktatta meg az utolsó dózsét 1797-ben. A város ezután időnként olasz, majd osztrák kézen volt, majd 1866-ban csatlakozott az Olasz Királysághoz.
