LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A fül egyik fő feladata a hallás. De ha nem tudnánk megállapítani testhelyzetünket, vagy nem érzékelnénk fejünk forgását, elveszítenénk egyensúlyunkat és felfordult világban éreznénk magunkat. Az egyensúlyozás érzékszervét a belsőfülben találjuk, amely szervezetünk legrejtettebb és legvédettebb helyén, a koponyaalapon, a sziklacsont belsejében, igen kemény csontállományból felépült tokban foglal helyet, s itt van a hallást szolgáló csiga is, amelyet folyadék tölt ki.
A fülkagyló fontossága az ember esetében alárendelt: árnyékolja a hátulról jövő hangokat. A fülkagyló és a hallójárat képezi
a külső fület, a középfül a dobhártyából és a dobüregből áll. A dobhártya 7-11 mm átmérőjű, kb. 0,1 mm vastagságú hártya. A (dobüreg levegővel telt, tégla alakú üreg, számtalan apró részlete közül a legfontosabb a hallócsontláncolat, amely a kalapácsból, az üllőből és a kengyelből áll. A hangingert a hallójárat vezeti a dobhártyához, amely a hallócsontláncolatnak adja át. A dobhártyára ható hangnyomás a kengyeltalp útján jut a belsőfül folyadékára, itt alakul át folyadékrezgéssé. Ez a csiga mentén elhelyezkedő Corti-szerv szőrsejtjeit ingerli, amelyek a hangingert idegingerületté alakítják át, és ezeket értelmezi agyunk hangként.
Hallószervünk érzékenysége igen nagy, képes érzékelni olyan mély hangot, amelynek rezgésszáma másodpercenként 16, és olyan magasat is, amely másodpercenként 20-22000 rezgésszámú. (De például a kutya meghallja a 20000-nél nagyobb rezgésszámú hangokat is!)
Az ember hallása igen jó; csaknem meghalljuk a molekulák termikus mozgását, de torzítás nélkül vagyunk képesek ennek egybilliószorosát is felfogni. Körülbelül 300000, különböző erősségű és magasságú hangot tudunk megkülönböztetni. Hallásunk segítségével tanulunk meg beszélni, és egész életünkön át fülünkkel ellenőrizzük ritmusát, hangosságát.
Ahogyan az erős fény árt a szemnek, úgy károsítja a zaj az ember hallását. A zaj idegesítő, kellemetlen, sőt fájdalmas is lehet, s az egyik okozója a hallás elvesztésének. Az időskori halláscsökkenés kezdetének időpontja és mértéke változó, az érrendszer állapotától, az életkörülményektől, az izgalmaktól stb. függ.
Ne szégyelljük hordani a hallókészüléket! Alig észrevehető, és megkönnyíti tájékozódásunkat, újra kapcsolatot teremthetünk környezetünkkel, a világgal.
