LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A 10 cm-es, sima bőrű és meglehetősen zömök béka erősen emlékeztet a kisebb barna ásóbékára, feje azonban kevésbé boltozatos, ásósarkantyúja pedig fekete. Hátoldalán néhány lapos szemölcsöt visel, alapszíne szürke, mintázata változatos, többnyire zöld, de lehet sárgás is vagy világos csíkokkal díszített. Szemei nagyok, erősen dülledtek, szembogara függőlegesen hasított. Dobhártyája nem látható. A hímek hangja gyors „ko-ko-ko…”, távolról egy tyúk kotkodácsolására emlékeztet. Párzási időben felkarjukon megduzzadnak a mirigyek, a nőstényektől tehát sokkal vaskosabb felkarjuk különbözteti meg őket.
Elterjedése: a Pireneusi-félsziget, valamint Franciaország déli és nyugati része, a barna ásóbékától földrajzilag is elkülönül.
Élőhelye: dűnék, homokon növő ritkás fenyőállományok, de nyílt lapályokon, mocsarakban is él.
Életmódja: a többi ásóbékához hasonló; talán még inkább éjjeli állat. Nappalra háttal beássa magát a homokba vagy egyéb laza talajba. A petézőhelyeken néha nagy tömegekben találni hosszabb száraz időszakok után. Kedvezőtlen körülmények között a jelek szerint évekre felfüggesztheti a szaporodást.
Tápláléka: rovarok, pókok, ászkák, férgek. Egyéb: a zöld ásóbéka és az alább tárgyalt szíriai ásóbéka igen közeli rokonok. Életmódjuk és élőhelyigényük nagymértékben megegyezik. Ott fordulnak elő, ahol tiszta, csak kevéssé benőtt vizeket és laza, homokos talajt találnak, amelybe könnyen beássák magukat. Fontos, hogy tavasszal és nyár elején még vízhez jussanak, később már kiszáradhat a tó. Az ásóbékák többnyire csak a sötétség beálltával kezdenek mozogni, vagy ha a levegő páratartalma eléri a harmatpontot. Mivel nem tudnak jól mászni, a száraz területeken épített sima falú víztározók számukra veszélyesek, sokszor belefulladnak.
