LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A zöld levelibéka elsősorban a ligetes folyóvölgyeket, az apró tavakban gazdag lombos és vegyes erdőket, a nádasokat és a bokrokkal benőtt kerteket kedveli, ha ott alkalmas vízre is lel.
Petézőhelyei tiszta vizű, buja növényzetű tavacskák, nagyobb pocsolyák, holtágak vagy ligetes folyóöblök. Szívesen elfoglalja azonban a mesterséges kerti tavacskákat és a vízzel telt betonteknőket vagy a kisebb részekre tagolt kavicsgödröket is, ha a gőték és a halak még nem telepedtek meg ott. Az Alpoktól északra kb. 600 m-ig, délre pedig kb. 800 m-ig jutott fel a hegyekben.
Tápláléka: kisebb repülő rovarok, pókok és egyéb apró ízeltlábúak. Egyéb: a zöld levelibékát sokfelé „időjósnak” vélik. Régen üvegben tartották, és ha felmászott kis létráján, az szép idő közeledtét, ha lejjebb ült rajta, az rossz időt jelentett. Ez a feltevés valószínűleg abból a megfigyelésből ered, hogy főként a fiatal levelibékák nyár végén napos időben magasabbra kiülnek a bokrokon és nagyobb cserjéken, mint borult, esős időben. Ily módon követik a rovarok mozgását.
Életmódja: a zöld levelibéka igazi „mászóbéka”, a szaporodási időszaktól eltekintve életének nagy részét a növényzet alsó vagy felső szintjeiben tölti. Testfelépítése is ehhez idomult: ujjai végén tapadókorongokat visel, emellett lapos teste is segíti abban, hogy szorosan az aljzatra tapadjon. Bár hátsó lába vékony, és alig hosszabb testénél, azért jól ugrik vele. Gyakran megtörténik, hogy új helyén csak néhány ujjával kapaszkodik meg, és mégis fel tud húzódzkodni. A függőleges falak számára nem jelentenek akadályt. Amikor nyugodtan ül, lábai olyan szorosan simulnak testéhez, hogy az állat szinte egységes ovális tömböt alkot. Ha hosszabb ideig marad egy helyben, színezete alkalmazkodik a környezetéhez. A levelibékáknak, különösen a fiataloknak, sok napsütésre van szükségük. Életmódjuk egyértelműen utal trópusi eredetükre; a család is ott bontakozott ki teljesen.
