LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Összetéveszthetetlen. E nagy, erőteljes, akár 10 cm-es testhosszt is elérő varangy hátmintázata olyan jellegzetes, hogy aligha lehet bármilyen más fajjal összekeverni. Egész hátoldalát szabálytalan alakú világos vagy sötétzöld foltok és mezők borítják, amelyek a köztes világos mezőktől élesen elhatárolódnak. Az állatot ez ugyanolyan jói elrejti, mint a harci járművek alakját a rájuk terített álcaháló. A varangy ráadásul képes a talaj színéhez igazítani saját színezetének intenzitását, és ha mozdulatlanul ül, alig lehet észrevenni. A színes mezőkön és azok között lévő vöröses és sárgás pontok homokszemcsékre hasonlítanak, és még inkább növelik az álcázó hatást. Hasi oldala többnyire egyöntetűen halvány krémszínű, egyik-másikon sötét foltok tarkítják. Még teljes egészében sötét színű példányok is előfordulnak. Igen ritkán egy-egy zöld varangyon a nádi varangyéra emlékeztető hátcsíkot is látni. A szem mögötti fültőmirigyek alig emelkednek ki a testből. A szivárványhártya arany zöld alapon sötét pontokkal hintett, a szembogár vízszintes. A barna varanggyal ellentétben, a zöld varangy igen mozgékony állat, és mivel hátsó lábai elég hosszúak, kis, fürge ugrásokkal halad előre. Jellegzetes mozgása még szürkületben is jól megkülönbözteti a többi varangyfajtól. A hímek a torkukon lévő hanghólyag segítségével dallamos, emelkedő, majd újra ereszkedő hangon trilláznak, „pirregnek”. Egy-egy trilla 10-15 másodpercig tart. Halkan indul, majd egyre erősödik, így biztosan el lehet különíteni a lótücsök hasonló énekétől.
