5000 éves kinai egészségmegőrzés

Az akupunktúra alapjai, beszámoló a kezelési tapasztaltokról. Az akupunktúra egy ősi kínai gyógymód, a hagyományos kínai orvoslás egyik ága. Az akupunktúra csak része a keleti orvoslásnak. A kínai orvosok alkalmaztak még gyógynövénykészítményeket, masszázst,, köpölyözést a gyógykezelésben, sőt sebészeti beavatkozásokat is végeztek.) Pontos időbeni eredetét nem lehet meghatározni, de az tény, hogy az i.e. 10.000-4.000 év körüli időkből származó hegyes köveket (ú.n. pien-eket) már valószínűleg ilyen beavatkozásokra használták. A hagyomány szerint ezekben az ősi időkben kő-, csont- és bambusztűket használtak, ezeket váltották fel a fémtűk, melyek aranyból és ezüstből készültek. Manapság rozsdamentes acélötvözetből készült tűket használunk, ezüst vagy réz nyéllel. Az i.e. 3. századból származik az egyik legősibb orvosi könyv: a Sárga Császár Belgyógyászati Könyve (Huang Ti Nei Ching), mely máig kiindulási alapként szolgál a keleti orvoslással foglalkozók számára. A mű foglalkozik a kínai medicina alapteóriájával (az öt elem tannal, yin és yang viszonyával), meglepően pontos leírást ad az anatómiai viszonyokról (többek közt a vérkeringésről – 2000 évvel Harvey előtt!), kérdés – felelet formájában próbál választ adni különböző klinikai tünetekre, foglalkozik a helyes légzéstechnikával, masszázzsal, moxibuszcióval. A könyv második része a Ling Shu („Az akupunktúra”) leírja a meridiánrendszert (az akupunktúrás csatornák rendszerét), foglalkozik a szúrástechnikával és a tűk fajtáival. Felmerül a kérdés: vajon hol tartott ekkor még a nyugati orvosi kultúra?
A képen látható készülék már a modern világból való, elektromosan működik és nem kell tűt használni.