LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Hogyan lehetnek a kisgyermekek annyira eltérő egyéniségűek?
A csecsemők idegrendszerének érzékenysége és fogékonysága jelentős tényező a személyiség fejlődésében. A gyermek pszichológusok három alapvető vérmérsékleti típust különböztetnek meg: a nehezen kezelhetőt, a nyugodtat (vagy lassan felengedőt) és a könnyen kezelhető, alkalmazkodó típust.
A nehezen kezelhető gyermek rendkívül mozgékony és érdeklődő. Rosszul tűri a különféle ingereket, s gyakran sír teli torokból. Alvási és étkezési szokásai rendszertelenek. Az ilyen gyerekek könnyen letörnek, és még az óvatos irányításnak is ellenállnak – akár egy érintés is túlterhelheti idegrendszerüket.
A nyugodt vagy lassan felengedő kisgyerek visszahúzódó, ami nem azt jelenti, hogy beteg, vagy bármi rendellenes lenne a gyermekkel. Mivel csekély igényeket támaszt és lassan reagál, nevelése sokszor még nagyobb erőfeszítéseket kíván, mint a nehezen kezelhető gyermeké. Sok nehezen kezelhető gyermek szülei nézik ezeket a gyermekeket kicsit „irigykedve”.
A harmadik csoport, a könnyen kezelhető kisgyermekeké a legnépesebb. Ezek a kicsik általában jó hangulatúnak látszanak, jól alkalmazkodnak, s a különböző emberek és helyzetek legtöbbször Örömteli reakciói váltanak ki belőlük.
A magatartás-kutatók szerint az élet első hónapjában tanúsított vérmérséklet a fejlődés évei során lényegében megmarad. Az érzékeny és felkészült szülök azonban csodákat tudnak tenni a nehezen kezelhető és a nyugodt gyerekekkel is, hozzásegítve őket ahhoz, hogy jobban kijöjjenek önmagukkal és a világgal.
