Kezdőlap / Állatok / Halak / A Dnyeszteri durbincs és a Pataksügér

A Dnyeszteri durbincs és a Pataksügér

Dnyeszteri durbincs Percarina demidoffi
Jegyei: teste nyújtott, oldalról lapított, háta kissé magas, orra hegyes (a szem keresztmetszetével egyenlő hosszú), szájnyílása széles. Fejének alsó és felső oldalán, valamint az arcoldalon nyálkagödröcskék vannak. Kopoltyúfedőjén egy széles tüske van, az elő-kopoltyúfedő hátulsó pereme fogazott. Apró fésűpikkelyeiből 33-37 van az oldalvonal mentén; a fej és a melltájék pikkelyek nélküli. Két különálló hátúszója közül az első 9-11 tüskés sugárral, a második 2-3 tüskés és 10-13 lágy sugárral; a farok alatti úszó 2 tüskés és 8-11 lágy sugárral; farokúszója mélyen villás. Színezete: teste áttetsző, a tejfehértől a sárgásig. Hátvonalán 8-9 fekete, kerekded, míg tarkóján szintén fekete, de félhold alakú folt van. Az oldalvonal mentén néha fekete pettyekből álló sor látható. Hasúszóinak elülső szegélye fekete. Testhossza: hím 7,2 cm-ig, nőstény 9,8 cm-ig.
Élőhelye: a Dnyeszter-, Bug- és Dnyeper torkolatok brakkvize, ahonnét az édesvízbe is behatol (p1. a Bug alsó folyása). Életmódja: rajhal, amely többnyire a fenék közelében tartózkodik. Június-augusztusban ívik, ikráit (nőstényenként 3000-ig) édes- és brakkvízben homokos és iszapos talajon rakja le. A kelési idő 2 nap (24-25 °C-on). Tápláléka: mindenféle, a fenéken mozgó állat.

Pataksügér Romanichthys valsanicola
Jegyei: alacsony teste a kölöntékére emlékeztet (elöl kerekded, hátul oldalról lapított), feje nagy, széles (szélesebb, mint amilyen magas), szája kicsi, alsó állású. Nagy szemei felfelé irányulóak. Kopoltyúfedőjén egy széles tüske van, elő-kopoltyúfedője finoman fogazott. Középnagy fésűpikkelyeiből 58-67 van a teljes oldalvonal mentén; feje két kis sziget kivételével pikkelyek nélküli. Két egymáshoz közel álló hátúszója közül az első 9 tüskés sugárral, a magasabb második tüskés és 15-16 lágy sugárral; farok alatti úszója 1 tüskés és 7 lágy sugárral; farka gyengén kimetszett. Színezete: háta a sötétszürkétől a sötétbarnáig változó; oldala világosabb, barnás, sötét foltokkal és márványozással; hasa a fehérestől a sárgásig. A mell- és hasúszókat, valamint a farokúszót sötét pontsorok díszítik, a hátúszókat sötét hosszanti csíkok. Testhossza: max. 12,3 cm. Élőhelye: a Duna romániai vízrendszere, homokos vagy kavicsos medrű tiszta folyóvizek, az Arges és mellékfolyóinak felső folyásai.
Életmódja: elöntött kavics- és homokzátonyokon, a kárpáti hegyi patakok pisztráng és pénzespér-régiójában találjuk, ahol ez a bucó a hozzá hasonló kölöntékkel együtt fordul elő; csak 1957-ben fedezték fel, biológiája alig kutatott. Tápláléka: fenéklakó gerinctelenek, halikra és ivadék.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Bohóchal

Bohóchal a csontos halak főosztályához ezen belül a korállszirtihal-félék családjához tartozik. A hímek kisebbek mint …

Leave a Reply