LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Hegyesorrú maréna formakör Coregonus oxyrhynchus formakör
Jegyei: teste alfajonként változóan többé vagy kevésbé nyújtott, heringszerű, feje kicsi, orra a tömpétől az erősen meghoszszabbodottig változik. Pikkelyei nagyobbak, minta pisztrángféléké, oldalvonala teljes. Keskeny, alsó állású szája a szem elülső szegélyéig ér. Az első kopoltyúíven 3544 (többnyire 40) hosszú kopoltyútüske van. Színezete- háta a kékesszürkétől az olajzöldig, oldalai és hasoldala ezüstszínűek, kékes és vörhenyes csillogással. Orra (különösen a jellegzetesen hegyes orrú formáknál) („Schnáppelnase”) a sötétkéktől a feketéig változik. Testhossza: 25-40 cm, max. 50 cm-ig. Az Alpokban 32 cm-ig. Élőhelye: Alaszkától Szibérián át Észak-Európáig; Brit-szigetek; az Északi-tenger déli fele: tavak a Balti-tenger körzetében; Alpok és az előhegyek tavai.
Életmódja: e formakör jellegzetes képviselői a vándorformák, amelyek egykor ívás idején nagy tömegben úsztak fel a Rajnán és az Elbán, napjainkra azonban csaknem teljesen eltűntek. A helyben maradó formák, az Odera és Warta folyókban, valamint a Balti-tenger körzetének tavaiban ma a telepítésnek és tenyésztésnek köszönhetően növelhetik állományaikat. Így jött létre az Alpokaljának tavaiban egy keverék” marénaállomány, amit elősegített a tavak növekvő eutrofizációja is.
Peled-maréna formakör Coregonus peled formakör
Jegyei: zömök, viszonylag magas hátú, heringszerű test, kis fejjel és hegyes orral. A pikkelyek nagyobbak, mint a pisztrángféléké, oldalvonaluk teljes. A hátúszó és a mélyen kimetszett farokúszó között zsírúszó van. A keskeny szájnyílás a szem elülső szegélyéig ér, végállású. A első kopoltyúíven 44-68 (többnyire kb. 50) kopoltyútüske van. Színezete: háta a kékeszöldtől a sötétzöldig változik. hasa és oldalai ezüstszínűek. Testhossza: a táplálékszegény vizekben élő törpe formáké 15-20 cm; átlagos hosszúság 30-40 cm: a szibériai vizekben többnyire 60-70 cm, max. 75 cm-ig. Élőhelye: Szibéria tavai és a nagy folyók alsó szakasza egészen a Balti-tengerig. Életmódja: az e formakörhöz tartozó marénák tekintélyes nagyságú példányai (13,8 kg-ig) kerülnek kézre a szibériai nagyfolyók torkolatvidékén (oroszul „Mukszun”). Július-augusztusban kezdenek vándorolni, és a folyók alsó szakaszán keresik azokat a lapos kavics-és homokpadokat, ahol a helytől változóan szeptembertől novemberig ívnak. Egy-egy nőstény akár 105 000 ikrát is rakhat. Ezt követőleg újra lefelé vonulnak. Az ivadék egyéves korig az ivóhelyen marad, és csak ezután vándorol a folyó torkolatvidékére. Tápláléka: apró gerinctelenek (férgek. rovarlárvák, planktonrákok), a nagyobb példányok halakat is fognak.
