Kevés izgalmasabb pillanat van annál, amikor a gyerek beszélni kezd. Most először tudatja velünk pontosabb formában, mit tud, és mit gondol; olyan ez, mintha a beszéddel egy kis ablak nyílna meg, amelyen át betekinthetünk a kisgyermek fejébe. A beszéd a tanulás eszköze is; már nem sírással közöl dolgokat. Sok kutatást végeztek és végeznek erről, de még most sem tudjuk pontosan, hogyan sajátítja el a kisgyerek a nyelvhasználatát. Azt már tudjuk, hogy minden gyereknél milyen sorrendben történik a beszédtanulás. Tudjuk azt is, hogy a kisgyerek nagyon sokat megtanul a nyelvről jóval azelőtt, hogy beszélni tudna, sokkal hamarabb, mint ahogy megérti a szavak értelmét. Észreveszi beszédünkben a hangok, vagy ha változik a beszédünk, a ritmus, a hanglejtés változását. A fejlődő gyerek minden hónapban új szavakat, új nyelvtani szabályokat tanul meg. Beszélni meg tanulni azonban összehasonlíthatatlanul fontosabb, mint maga a szókincs és a nyelvtan. A kisgyerek számára a közlés és a kapcsolatteremtés a fontos. Abból, ahogyan beszél, meg lehet állapítani, milyen a kapcsolatteremtő képessége. A gyereke fejlődési üteme egyéni, ez ugyanúgy áll a beszédre, mint a fejlődés többi területére. Nem kell aggodalmaskodnunk, ha úgy tűnik, hogy a mi gyerekünk lassabban tanul meg beszélni, mint a másé. Segítsük, ösztönözzük legjobb tudásunk szerint, de ne sürgessük. Egyes gyerekek egykorú társaiknál hamarabb tanulnak meg olvasni és írni. Ha azt látjuk, hogy gyermekünkben van ilyen hajlandóság, ösztönözzük, de ne sürgessük. Ezeket a képességeket csak akkor képes a gyerek elsajátítani, ha agya kellő fejlettséget ért el és ezt mi, szülők, nem tudjuk megítélni.