Valaha azt hitték, hogy az újszülött nem lát. Mivel ilyenkor még nem tudja a szemét jól irányítani, úgy vélték, hogy vizuálisan nem szorul ösztönzésre, látásával nem is kell foglalkozni. Ma már tudjuk, hogy ez nem így van. Az újszülött és a már fejlettebb látású csecsemő között az a különbség, hogy az újszülött kevesebbet lát, nehezebben, kevésbé élesen és a látottakat nem tudja feldolgozni. A látható világot úgy kell közel vinni hozzá, hogy észrevehesse. A baba vizuális képességei három- és hathónapos kora között fejlődnek ki teljesen. Ami arcától 25 centiméternél távolabb van, azt nem látja élesen. Ahogy fejlődnek a szemizmok, ahogy kifejlődik a két szemmel látás, úgy javul a baba látásélessége. Noha az újszülött látása korlátozott, két dologra igen érzékenyen reagál: az emberi arcra és minden mozgó dologra. Ha arcunkat 20 centiméter távolságra közelítjük a baba szeméhez, észrevehetjük, hogy szemét mozgatni kezdi, arckifejezése megváltozik. Sokszor a születés után néhány órával egyszerre néz mindkét szemével egy tárgyra, párhuzamosan mozgatja a két szemét, és ha az a tárgy mozog, tekintete követi. Amikor már nagyobb, egésztestével izgatott, kapálódzó mozdulatokat tesz, amikor látótávolságba kerül az arcunk. Az újszülött csak tompa árnyalatokat lát a világból. Az első színek, amelyeket a baba felfedez, a piros és a kék, majd a zöld és a sárga következik. Életének első hónapjaiban a baba csak a legélénkebb színeket látja, ezért vegyük körül élénk színű tárgyakkal. A gyermek fejlődése szorosan összefügg a térlátással, valószínűleg csak akkor tanul meg mászni, amikor már érzékeli a harmadik dimenziót. Körülbelül négy hónapos korára fejlődik ki a térlátás és hat hónapos, mire ez tökéletesedik.