A meddőség kapcsán egy fontos kérdés merülhet fel bennünk. Van-e vajon sorsszerűség abban, hogy egy egyébként egészséges pár nem képes évek alatt sem gyermeket nemzeni? Súlyos kérdés ez, mely adott esetben rossz érzést kelthet bennünk, viszont beszélni kell róla. Hiszem és mindig is hittem, hogy a világ folyamatában nem léteznek véletlenek. Ha valami megtörténik, annak biztosan oka van hosszabb vagy rövidebb távon. mi lehet az oka annak, hogy nem fogan meg egy új élet két ember között akaratuk ellenére? Elképzelhető, hogy a sors nem engedi, hogy gyermeke szülessen egy adott párnak? Nem tartom személy szerint kizártnak ezt a verziót. Én, mint vallásos, istenhívő ember azon a véleményen vagyok, hogy ha egy pár bármennyire is szeretne, nem képes utódot nemzeni, akkor az a pár valamilyen oknál fogva vagy nem összeillő vagy nincs közös jövője érzéseiknek, szerelmüknek. Talán nincs meg köztük az a szeretet, amely majd a későbbiekben is összetarthatja őket, a családot. Az sem kizárt, hogy beteg gyermekük születne a meglévő génállományuk alapján, s ezt a sors nem engedi, nem engedélyezi, hogy újabb fogyatékkal élő ember kezdje meg földi életét. Természetesen az, hogy egy párnak nem születik éveken át gyermeke, adódhat abból is, hogy egyszerűen nem akarnak azonnal családot alapítani, szeretnék élvezni minél tovább egymás társaságát, szerelmüket, vagy egészségügyi okokból is adódhat, hogy nem tudnak utódot világra hozni. De ha felsőbb hatalom – itt hívhatjuk istennek-úgy akarja és úgy látja jónak, előbb utóbb utódot fog nemzeni az a pár.