LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A zsidó zarándokünnepek egyike a Peszach. Egy hét napig tartó, igen összetett vallási ünnepről van szó. Ugyanis amellett, hogy ünnepe a tavasznak, az árpa kalászba szökkenésének, ekkor emlékeznek meg az Egyiptomból való kiszabadulásról és a zsidó nép megszületéséről is.
Maga a név, peszach, jelentése az egyiptomi rabszolgaság utolsó éjszakájára utal, amikor a zsidó családok házait elkerülte a 10. csapások, mely során minden elsőszülött életét vesztette. A zsidó családok áldozatot mutattak be, az áldozati bárány vérét pedig az ajtófélfára kenték. Ez rituálé mentette meg őket a csapástól. A szörnyű csapás után a fáraó szabadon engedte a zsidókat, akik addig rabszolgaként éltek.
Az ünnep másik elnevezése a kovásztalan kenyér ünnepe. Az ünnep alatt kovász nélküli, lapos kenyeret, a pászkát fogyasztják. Ezzel a szokással emlékeznek meg arról, hogy a rabság, majd később a vándorlás idején is pászkát ettek, ugyanis nem volt lehetőségük megkeleszteni a kenyerüket.
Természeti mivoltát pedig abból nyerte az ünnep, hogy Izraelben, ebben az időben a legvirágzóbb a természet.
Az ünnep szombatján a harmatért (héberül: tál) imádkoznak, ugyanis ez jelentette az egyetlen csapadékforrást őszig, amitől éjszakánként új életre kapott a természet.
Az ókori Izraelben az ünnep másnapján kezdődött az aratás. Naponta egy-egy kalászt félre tettek, és minden hetedik kalász után kévét (héberül: ómer) kötöttek. Negyvenkilenc nap után, amikorra hét kéve gyűlt össze, azokat is egy nagy kévébe kötötték össze. Az 50. napra esett az új kenyér ünnepe. A aratás végéig nem ettek új kenyeret. Ebből ered a mai ómer-számlálás szokása.
