A plasztikai sebészetről általában

Régen a plasztikai sebészet egy jobb sorsra érdemesebb orvosi szakág volt, amelyet nem arra találtak ki, amire többnyire a mai ember használja. Az orvostudománynak ez az ága is egy tipikus iparággá nőtte ki magát az évek során, amely nagy pénzeket képes megmozgatni, többnyire a lelkes (szépségre éhes) milliomosok zsebéből a jól /és kevésbé jól/ képzett orvosok zsebébe. Itt jegyezném meg, hogy manapság talán nem is kell milliomosnak lenni ahhoz, hogy valaki akár nagyobb melleket tudjon csináltatni magának, hiszen a hitelintézetek is megtalálták a plasztikai sebészetet, mint kiaknázatlan területet.

A baj ott kezdődik, hogy egy tökéletesen működő emberi testbe, szervezetbe belenyúlni, csak azért mert, „nem tetszik valami magamon” alapon, nem biztos, hogy a legjobb ötlet, mivel az élete során az emberi test egy zárt rendszert képez. Minden zárt rendszerbe vétek beleavatkozni addig, ameddig probléma nélkül működnek, mert minden kinyitás egy esetleges probléma forrását rejti magában. Az összes kisebb-nagyobb műtétnek vannak hibalehetőségei és léteznek mellékhatásai. Ezeket a tényeket kell egymás mellé állítani és mérlegelni, hogy megéri-e a beavatkozás, többet nyer-e vele az adott személy, mint amilyen bajt okozhat a beavatkozás. Ha mindezt feltéve a serpenyő egyik oldalára, majd a másik oldalára megéri a beavatkozással járó rizikó, akkor érdemes belevágni a beavatkozásba. Ellenkező esetben inkább, azzal a kisebb-nagyobb szépséghibával együtt élve, de legyünk egészségesek.

Hiszen mindenki tudja a legnagyobb kincs az egészség!