LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Okozhat-e a háború elmebajt?
Nem fér kétség ahhoz, hogy a csatazaj és a háború borzalmai a harcok résztvevőiben súlyos lelki károsodást idézhetnek elő. Ez jelentkezhet a helyszínen, csata közben, de napokkal vagy akár évekkel később is. Az így kialakuló állapotot az első világháború idején harctéri idegsokknak, később harci kimerültségnek nevezték. A pszichiátria szóhasználatában a „harctéri neurózis” kifejezés honosodott meg. Legújabban pedig a „poszttraumás stresszbetegség” (PTSB) név terjedt el, de ezt tágabb értelemben használják, minden olyan lelki zavar megjelölésére, amely traumás esemény (megbecstelenítés, kirablás, baleset stb.) hatására alakul ki. Valószínű, hogy még egyetlen háború sem követelt oly sok PTSB miatti egészségügyi beavatkozást, mint a vietnami. A depresszió és a társak elvesztése által kiváltott reakció (a „túlélői bűntudat”) mindennapos jelenség, akárcsak az érzelmi közömbösség, a tragédia újbóli átélése emlékképek és rémálmok formájában, valamint alvási, emlékezési és összpontosítási nehézségek. Gyakori a túlzott alkohol- vagy gyógyszerfogyasztás. Megfigyellek továbbá házasságon belüli problémákat, elhidegülést a barátoktól és családtagoktól. A PTSB-ben szenvedők sokszor úgy érzik, magukra hagyták őket, még ha erre nincs is okuk, és esetleg figyelemre sem méltatják, ha törődnek velük. Ahogy a többi súlyos lelki betegséggel, úgy a PTSB-vel kapcsolatban is megoszlanak a kezelésre és a várható kimenetelre vonatkozó nézetek. Egyesek néhány pszichoterápiás foglalkozás után, szinte a maguk erejéből talpra állnak, mások nyugtatók segítségével nyerik vissza egészségüket. Kórházi gyógykezelésre is szükség lehet.
