Kezdőlap / Állatok / Halak / A Volgai és a Sötétoldalsávos paduc

A Volgai és a Sötétoldalsávos paduc

Volgai paduc Chondrostoma oxyrhynchum
Jegyei: erősen nyújtott teste oldalról csak kevéssé lapított, tömpe orra messze előrenyúlik, homlok- és hátvonala lapos. Szája alsó állású, gyengén lekerekített, alsó ajka szarunemű éles peremmel. Pikkelyei közepes nagyságúak, 57-66 az oldalvonal mentén. Hátúszója 10-11, farok alatti úszója 11-12 sugárral. Garatfogai egysorosak (5)6-5. Színezete: háta sötét, a feketéskéktől a feketésbarnáig, zöldes fémfénnyel; oldalai világosabbak, ezüstösen csillogóak, sötét pettyezéssel. Ezek a pettyek soha nem képeznek hosszanti sávot. Hasoldala fehéres. Hát- és farokúszója zöldesszürke, mell- és hasúszói, valamint a farok alatti úszó a piszkossárgától a vörhenyesig. Testhossza: 15-20 cm, max. 24 cm.
Élőhelye: a Kaszpi-tenger nyugati felének folyói (Kuma, Terek, Szunsa, Szulak, Rubas-chai).
Életmódja: társas természetű halfaj, amely a többi paducfajhoz hasonlóan föként a talaj közelében, a kavicsos vagy hordalékos mederben tartózkodik. Biológiája alig ismert. A fiatalok valószínűleg azokkal az apró fenéklakókkal élnek, amelyek a kövek, vízbe került faágak vagy a belógó gyökerek algabevonata között rejtőznek, az idősebb példányok szinte kizárólag növényi táplálékot fogyasztanak.

Sötétoldalsávos paduc Chondrostoma genei
Jegyei: erősen nyújtott teste oldalról csak kevéssé lapított, orra rövid és tömpe. Szájnyílása alsó állású, félkör alakban ívelt, alsó ajka keskeny, szarunemű. Pikkelyei közepes nagyságúak, 52-56 van az oldalvonal mentén. Hátúszója 11, farok alatti úszója 11-12 sugárral. Garatfogai egysorosak, 5-5(6). Színezete: háta világos, zöldesszürke; oldalai és hasoldala ezüstös színűek. Közvetlenül a kopoltyúfedők mögött sőtét hosszanti sáv kezdődik, amely az oldalvonal felett húzódva a farokúszó felső lebenyének tövéig terjed. Valamennyi úszója sárgásfehér, narancsszínű szegéllyel. Testhossza: 15-20 cm, max. 30 cm.
Élőhelye: nagyobb folyók középső szakaszai (márnaszinttáj) Észak- (Pb, Adige, lsonzo) és Közép-Olaszországban, valamint a Rhöne és a Var vízrendszere Dél-Franciaországban. Az Alpoktól északra nagyon ritka, csak alkalmilag találták az Inn és a Rajna folyókban.
Életmódja: oxigéndús folyókban rajban él a kavicsos mederfenéken. Biológiája alig ismert. Valószínűleg március és május között ívik. Tápláléka: apró fenéklakó állatok, kevés növényi táplálék. Egyéb: a Duna vízrendszerében történő előfordulása még mindig kétséges; a fogott példányok valószínűleg a vésettajkú paduc és a vaskos csabak hibridjei.

Ezt mindenképpen olvasd el!

Bohóchal

Bohóchal a csontos halak főosztályához ezen belül a korállszirtihal-félék családjához tartozik. A hímek kisebbek mint …

Leave a Reply