LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A fehérje-anyagcsere zavarai között említhető az extracelluláris hialinos elfajulás. A hialin a fehérjén kívül lipideket és poliszacharidokat is tartalmaz, időként mészsólerakódás is előfordul benne. A kötőszövet hialinizációja akkor következik be, ha abban a pH savas irányba tolódik el. A hialinlerakódás helyi folyamatként (idült vesegyulladás) vagy fertőző betegségek esetén (pl. sertéspestis) testszerte a vérerek falában jelentkezik.
A hialincseppes elfajulás fehérje természetű anyag intracelluláris lerakódását jelenti. Előfordul a vesetubulusok hámsejtjeiben proteinuria esetén, a májban fehérjeszéteséssel járó betegségek alkalmával, továbbá a sejtek toxikus eredetű károsodásakor.
Amiloidos elfajulás esetén jellemző az amiloid extracelluláris megjelenése, fő összetevője a fehérje, mellette tartalmaz szénhidrátokat, savanyú mukopoliszacharidokat és zsírt is. Lerakódik az alaphártyákon, retikuláris rostokon, hajszálerek külső falfelületére, artériák belső falára, vénák falába.
Sem a hialin, sem a lerakódott amiloid nem váltja ki a szervezet helyi gyulladásos reakcióit.
A fehérje-anyagcsere zavarai között legnagyobb gyakorlati jelentősége a köszvény (urikózis) előfordulásának van. Anyagcsere- vagy kiválasztási zavar következtében a szervezetben húgysav halmozódik fel, amely sók formájában különböző szervekben, a savóshártyákon és az ízületekben kicsapódik. Jelentősége a madarakban van, és létrejöttében elsődleges a szerepe az elégtelen veseműködésnek, amikor a húgysav kiválasztása zavart szenved. A zsigeri köszvény esetén a savóshártyákon szürkésfehér bevonat képződik, a nyálkahártyákon (főleg a kötőhártyában) apró, hasonló színű gócok jelentkeznek. Az ízületi köszvényre jellemző, hogy az ízületi üregben a húgysavas sók gipszhez hasonló anyag formájában láthatók.
A pigmentforgalom zavarainak sorában az egyik fő területet a hemoglobin és bomlástermékei jelentik (hemosziderin, hematoidin, bilirubin-biliverdin, porfirin).
