LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A szervezetben egyes kórokok hatására körülírt területen jelentkeznek vérkeringési zavarok, regresszív és proliferatív folyamatok egymással szoros összefonódásban, összetett kép formájában, ezt a következményt gyulladásnak (inflammációnak) nevezzük. A folyamathoz gyakorta csatlakozik izzadmányképződés (exszudáció) vagy gyulladásos, sejtes beszűrődés (infiltráció).
A kórokok hatására bekövetkező megbetegedés lehet gyors lefolyású, ilyenkor esetleg nem alakul ki gyulladás (mérgezés, fulladás). Más esetben lassú a kórforma kialakulása, létrejöhet a gyulladás (tőgygyulladás) vagy el is maradhat (szarvasmarhák szivacsos agyvelőbántalma – BSE).
Celsus és Galenus nevéhez fűződik a gyulladás klinikai jellegzetességeinek meghatározása: kipirult terület (rubor), megnagyobbodás (tumor), felmelegedés (kalor), fájdalom (dolor) és csökkent működés (funkció léza). A gyulladások csoportosításában a vérkeringési zavarok, a regresszív vagy progresszív elváltozások dominanciája a meghatározó.
Vérkeringési zavarok dominanciájából adódó gyulladás
Főként vérkeringési zavarra utaló elváltozás jellemzi az izzadmányos (exszudatív gyulladásokat. Ebben a csoportban hat megjelenési forma említhető meg. A savós gyulladás esetén a vérerekből elsősorban albuminok, majd globulinok és fibrinogén lép ki, az exszudátum zavaros, opaleszkáló, idővel megdermed. A gyulladás előfordulhat a savóshártyákon, a testüregekben, az ízületekben, a bőr és a nyálkahártyák alatti kötőszövetben, valamint egyes szervekben (hashártyagyulladás, himlő, májgyulladás).
A hurutos gyulladás a nyálkahártyákon fordul elő, amelyeket savós-nyálkás izzadmány borít, benne egyre nagyobb számban jelennek meg neutrofil granulociták, így savós-gennyes jellegű lesz. Ez utóbbi átmeneti formának tekinthető a gennyes gyulladás felé. A felületről leváló hámsejtektől az exszudátum lisztesszerűvé válik. Hurutos gyulladás főként a légúti rendszerben és az emésztőcsőben fordul elő.
