LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A sav-bázis anyagcsere zavarait háziállatainkban leggyakrabban a kérődzők megbetegedései során észleljük. Ez azzal áll összefüggésben, hogy amíg pl. a sertés a szénhidrátokat, glükóz (monoszacharid) formájában a vékonybélből aktív transzport segítségével, a vastagbélből pedig fermentációjukat követően veszi fel, addig a kérődzők emésztő rendszerében a poliszacharidok szerves savakká erjednek és folyamatosan terhelik az állat szervezetét.
Ha elsődlegesen a vér szénsavtartalma változik, respirációs acidózisról vagy alkalózisról beszélünk. A sav-bázis anyagcsere bármely más sav vagy bázis okozta zavarát a metabolikus jelző illeti. Előfordulhat az is, hogy a respirációs és a metabolikus eredetű anyagcserezavar együttesen jelentkezik („kevert” acidózis vagy alkalózis), ilyen pl. az újszülött borjú fulladozása (asphyxiája) folyamán kifejlődő acidózis.
Bendőacidózis
Mint ismert, a bendőmotorika és a bendőtartalom kémhatása között szoros összefüggés van. Normális bendőmozgások csakis abban az esetben alakulnak ki, ha a bendőfolyadék pH-ja a fiziológiai határokon (5,5-7,3) belüli érték. A kérődző állatok, ha minden átmenet nélkül egyszerre sok és könnyen fermentálódó, szénhidrátban gazdag takarmányt (pl. cukorrépa, répaszelet, burgonya, maláta, dara, sütőipari hulladék, szilázs) vesznek fel, megbetegedhetnek. A megbetegedés oka az, hogy a szénhidrátokból az előgyomrokban egyszerre sok tejsav keletkezik. E vegyület gátolja a bendőizomzat folyamatos működését, pH < 4 alatti értéken pedig a bendőmozgások megszűnnek. A tejsav megnöveli a bendőtartalom ozmotikus koncentrációját. Az ozmotikus különbség kiegyenlítésére az extracelluláris térből a bendőfalon keresztül víz diffundál a bendőbe, ezért a szervezet dehidratálódik. A tejsav a bendőfalon keresztül felszívódva a portális keringés révén a májba jut, sokszor olyan mennyiségben, hogy azt a szerv képtelen feldolgozni, így a fölösleg a perifériás vérbe kerül, kiváltva ezzel az ún. laktacidémiát.
