LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Kóroktan. A kórokozó parvovírus, lappangási ideje 5-7 nap. A vírus iránt a lúd és mosusz kacsa fogékony. A kislibák érfalkárosodással és a parenchimás szervek elfajulásával járó betegsége, amelynek tömeges előfordulását hazánkban először 1965-ben észlelték.
A vírus terjesztésében legnagyobb szerepük a vírushordozó ludaknak és az ezek tojásaiból kelt kislibáknak van. Az előbbiekből kifolyólag számolni kell a germinatív fertőződés lehetőségével, ami azért jelentős, mert a tojáson keresztül fertőződött kislibák a keltetőgépben egészséges társaikat is megfertőzhetik. Legnagyobb jelentősége azonban a kór heveny lefolyása során a bélsárral nagy mennyiségben ürülő vírusnak van. A betegség gyakran szövődik Salmonella typhimurium-fertőzéssel, különösen a kislibák egy hónapos koráig. Mosuszkacsákban a 3-5. héten a legnagyobb mértékű az elhullás.
Tünetek. A betegség tüneteit az étvágycsökkenés, az állatok kötött mozgása, általános megfázásra emlékeztető jelek, hasmenés, később hasvízkór, majd nehezített légzés jellemzi, s – a baromfipestishez hasonlóan – a nyak csavargatása. Görcsöket követően, 2-7 napi betegeskedés után a betegek jelentős része elhullik. Ha valamennyi szikimmunitással rendelkezik az állomány, a járvány csak három-öt hetes korban indul, s ennek során „szétnövés” és tollasodási zavarok jelentkeznek.
Gyógykezelés, védekezés. A betegség megelőzésére inaktivált vakcinát használnak: a tojószezon előtt három héttel a szülőállományt kétszer immunizálják, így az utódokban kialakuló szikimmunitás megvédheti a kislibákat a fertőzéstől. Mivel a szikimmunitás néhány hét múlva már nem érvényesül, célszerű az alapimmunitást már a harmadik hét elteltével elvégezni. Ez részben a fogékonyságot csökkenti, részben hatékonyabbá teszi a tojószezon előtti immunizálást. Gyenge szikimmunitás gyanúja esetén a napos libákat szérumos oltásban részesítik.
