A mikotoxikológiai esetek rohamos növekedése összefüggésbe hozható az intenzív növénytermesztés és az üzemi állattartás elterjedésével. Általánosan megállapíthatjuk, hogy hazánk éghajlata rendkívül kedvez a penészgombák elszaporodásának. A növénytermesztésben a penészgombák évről évre növekvő szaporodása együtt jár a hosszú tenyészidejű fajták elterjedésével, a termesztett gabonafélék ellenálló képességének hiányával, a monokultúrák térhódításával, a sűrű sor- és tőtávolsággal, a nagyadagú nitrogéntartalmú műtrágyázással, a szűk szárító- és raktározókapacitással, a válogatás elmaradásával, a betakarítás szervezetlenségével, a fertőzött hulladékok (kukoricaszár, szalma, lucerna) alászántásával.
A penészgombákkal fertőzött takarmány kártétele gyakorlatilag a toxikózisból eredő szubklinikai és klinikailag jelentkező veszteségen mérhető le. A veszteség rendszerint egy-egy gazdaságra, termelési környezetre, rendszerre vagy tájegységre korlátozva jelentkezik. Ennek oka, hogy a penészesedés függ az agrotechnikai eljárásoktól és a takarmány ellenálló képességétől. A növénytermesztés feladata és felelőssége azért is rendkívül jelentős, mert munkásságuk a gazdasági tevékenységen kívül fontos közegészségügyi és állat-egészségügyi következményekkel járhat. Egyes szerzők közlése szerint a nyugati államokban élő emberek karcinómáinak 90%-át kémiai anyagok okozzák, s ezek 80%-a természetes eredetű.
A természetes eredetű rákkeltő anyagok potenciális forrásai a növényekben elszaporodó penészgombák.
Címkékállatok álom betegség etetés istállók juh lovak marha tenyészet