LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A takarmány és a takarmányozás a termelés egyik legkiterjedtebb környezeti tényezője. A folyamatosan változó mezőgazdasági termelés még szorosabbá, egymástól még függőbbé teszik a növénytermesztés, az állattenyésztés és az ember táplálkozásának kapcsolatát. A földművelés, a növénytermesztés, a betakarítás, a tárolás, a takarmánykészítés változó módszerei függvényében alakulnak a takarmány fizikai, kémiai és mikrobiológiai jellemzői. A változó összetételnek, ezen belül a hibás takarmányféleségeknek tulajdonítjuk a kis- és nagyüzemben jelentkező veszteségek, állatbetegségek és elhullások jelentős hányadát. A takarmányban és a takarmányozásban rejlő ártalmas tényezők ismerete tehát alapvető feladat, mert az ezekre visszavezethető veszteségek megelőzésében a mezőgazdasági szakembereknek elsődleges szerep jut.
A legelő a rajta élő állatok számára elsősorban takarmányforrás és egyúttal termelési környezet is. A legeltetés az állatoknak kedvező környezethatást ad: a friss levegő, a napfény, a szabad mozgás serkentően hat az anyagcserére, előnyösen befolyásolja a konstitúciót és az ellenálló képességet.
A legelő flóráját kialakító környezeti tényezők: az éghajlat, a talaj, a hidrológiai viszonyok, a trágyázás, az öntözés, a gondozás, a használat módja. Mindezek kedvező feltételei esetén a legelőn jó minőségű, nagy tápértékű, vitaminokban, biológiailag aktív vegyületekben és szervetlen anyagokban gazdag, könnyen emészthető növényféleségekből a szervezetre nézve kívánatos arányok alakulnak ki.
