A vese öröklött és/vagy veleszületett kóros elváltozásain kívül – leegyszerűsítve az elváltozások részletezését – döntően gyulladásos és nem gyulladásos elváltozásokkal találkozhatunk. Kardeván (1976) szerint a veseelfajulás (nefrózis) kifejezés szorosabb értelemben véve azokat a regresszív elváltozásokat foglalja össze, amelyek a vesében elsődlegesen mint degeneratív folyamatok jellemezhetők, azaz eltérnek a gyulladásos elváltozásoktól. Nefrózis során főként a húgycsatornácskák hámsejtjeiben és az érgomolyagokban indulnak meg az elváltozások, míg a vesegyulladás (nefritisz) során (lásd később) a vérér-kötőszöveti rendszerben és az érgomolyagokban. Az előbbihez soroljuk a sejtek különféle anyagcserezavarokkal járó kórformáit a zavaros duzzadástól az elhalásig, valamint a különféle anyagok (pl. pigmentek, szerves sók stb.) lerakódásában megnyilvánuló elváltozásokat (pl. húgykövesség) is.
Veseelfajulás
E meglehetősen gyakori kórkép során az érgomolyagok hajszálereinek áteresztőképessége megnő, falukat vérsavó itatja át és a szűrlet fehérjében gazdaggá válik. Megfigyelték, hogy különböző mérgezések során minimális gyulladásos folyamatok is észlelhetők, ezért a szakirodalom ezen esetekben a húgycsatornácskák toxikus gyulladásának megjelölésére is a nefrózis kifejezést használja.
Kóroktan. Az utóbbit Jones, Hunt és King (1996) szerint három nagy kórokcsoportra oszthatjuk:
1. Olyan anyagok által kiváltott nefrózis, amelyek kifejezetten a húgycsatornácskák sejtjeire hatnak:
a) aminoglikozid antibiotikumok,
b) nehézfémek: higany, ólom, kadmium (az utóbbiaknál zsírcseppek jelennek meg a sejtekben – zsíros infiltráció).
2. Olyan, külső környezetből származó toxinok, amelyek hatásukat az állati testben keletkezett anyagcseretermékeik révén fejtik ki: a) organohalidok (szerves oldószerek, szintetikus biológiai eredetű toxinok, pl. kloroform, foszgén, klorin-metabolitok),
b) a hámsejtek sérülését okozó antibiotikumok (cefalosporinok),
c) mikotoxinok,
d) halogenizált alkének, amelyek a glutationhoz kapcsolódnak, csökkentve ezzel
a helyi intermedier anyagcsere hatékonyságát és mértékét. Ezek eredményeként
toxikus metabolitok és a béta liáz együttes hatására a proximális húgy
csatornácskák hámjának elhalása következik be.
3. Olyan anyagok, amelyek a húgycsatornácskák hámsejtjeinek tápanyagokkal való ellátását vagy anyagcseréjüket befolyásolják. Ilyen pl. a vas, a cink, bizonyos foszfátok. Az oxalátok vakuólumképződéssel járó elfajulást okoznak. Hialincseppes elfajulás alakul ki a húgycsatornácskák hámjában pl. sertésorbánc, afrikai sertéspestis során. Amiloid (keményítőszemcsékhez hasonló) nefrózis alakul ki kutya és ló gümőkórja esetében.
Tünetek. Mindig a kiváltó oknak megfelelőek, azonban részben ún. lárvált toxikózisok (hosszabb ideig tartó, azonban jellegzetes tüneteket nem kiváltó méregdózisok esetén) miatt atípusosak vagy nem kifejezettek. Egyértelmű diagnózist gyakran csak a boncolás, a kórszövettan, illetve a toxikológiai analízis ad.
Gyógykezelés. Ha a méreg(anyag) azonosítható, speciális antidotum (ellenméreg), egyébként általános ellenmérgek és tüneti kezelés.
Címkékállatok álom betegség etetés istállók juh lovak marha tenyészet