LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A napsugárzás az egyik legfontosabb meterológiai tényező, általa biztosított a meleg, a fény, a légköri mozgás, ennek változásai eredményezik az időjárás változását.
A légkörben a sugárzás bizonyos mértékben elvész, hiszen kb. 30-35%-a visszaverődik a világűr felé, mintegy 20%-ot a légkör gázai és elemei nyelnek el, a maradék 45-50% jut el a Föld felszínére. A napfény részben közvetlen, részben szórt (diffúz) sugárzásból áll. A közvetlen sugárzás egyetlen irányból érkezik, míg a szórt sugárzás az égbolt minden irányából. A közvetlen sugárzás mindig erősebb, de nem egyenletesen éri a besugárzott felületet a diffúz sugárzáshoz viszonyítva. A szórt fény élettani hatása ott is képes érvényesülni, ahová a közvetlen napfény nem jut el.
A talaj felszínét kis szög alatt érő napsugárzás esetén oda kevés sugárzó energia jut, ezt befolyásolja a talajfelszín lejtése is. A déli fekvésű lejtőkön a legkedvezőbb a napsugárzás, a sík területeken mérsékeltebb a hatás, míg legkedvezőtlenebbek az északi fekvésű területek.
Az állattartó épületek mikroklímáját befolyásolja az egy-egy földrajzi területen érvényesülő sugárzás. Ennek mértékétől függ az, hogy a határolószerkezeteken, -felületeken át mekkora hőmennyiség jut át az istállóba, és ez befolyásolja pl. a szellőzőberendezések teljesítményének figyelembevételét.
A hőhatás főként az infravörös, a hosszúhullámú sugarakra jellemző, amelyek behatolva a bőr alatti kötőszövet érhálózatáig, a bőrön vérbőséget okoznak. A szövetek fel melegedésével együtt a kapillárisok kitágulnak, meggyorsul a vérkeringés és az anyagcsere. A fényhatás a középhosszú sugarak sajátossága, főleg a kék és zöld szín esetén. A látható sugaraknak közvetlen káros hatása nincsen. A kémiai és biológiai hatás elsősorban az ibolyántúli (UV ) sugarak érvényesülésekor jelentkezik.
