LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Az involúció során, az ellést követő időszakban, a nemi készülék visszaalakuláson megy át, aminek eredményeként a méh ismét alkalmassá válik a megtermékenyült petesejt befogadására. Ez az időszak szarvasmarhán 42-60, juhban 30-35, lóban 10-15, kutyán 40-60, sertésen 18-21 nap. Az involúciós szakasz első két ütemét puerperiumnak nevezzük (korai és késői), amelyet még egy befejező szakasz követ. Az ekkor lezajló folyamatok, az ezekkel kapcsolatos váladékképződés és -kifolyás, valamint -felszívódás, továbbá szövettani és hisztokémiai regeneráció. Mindezek eredményeként az endometrium, a méh nyálkahártyája, ismét alkalmassá válik a megtermékenyült petesejt megtapadására.
Az involúció során számolni lehet a magzatburok visszamaradásával, ami egyes szarvasmarha-állományokban akár 20-50%-os vagy még ennél magasabb arányú is lehet. Az okok között szerepelhet a méh atóniája, takannányozási hibák, alultápláltság, túlkondíció, kimerült állapot, a hasűri szervek betegsége, anyagforgalmi betegségek (ellési bénulás, ketózis).
Az anyai és a magzati placenta vizenyője következtében előálló oldódási zavar fertőző (baktériumok, gombák) és nem fertőző (allergia, méhcsavarodás, prolongált vemhesség, traumás sérülések stb.) okokból jöhet létre, amik a magzatburkok visszamaradásához vezethetnek. Ritkábban bizonyos mechanikus okok (pl. méhbetüremkedés) akadályozzák a magzatburkok eltávozását.
A gyógykezelés során tehénen 24, lovon 6 órával az ellést követően meg kell kísérelni a magzatburkok lefejtését, méhből való eltávolítását. Rendkívül fontos állatorvosi feladat a szepszis megelőzésére a méh üregének kitisztítása, kiöblítése, fertőtlenítő, méhösszehúzó és helyileg antibiotikumtartalmú gyógyszerek adagolása.
A puerperiális megbetegedések sorában a magzatburok-visszatartás következményeként számolni lehet szaprofita kórokozók elszaporodásával, ami a méhtartalomban fehérje-bomlástermékek képződéséhez vezet, ez pedig intoxikációt
vált ki a felszívódás után. Emellett súlyos fokú méhhurut is jelentkezik. A gyógykezelés teendői között kell megemlíteni a méh tartalmának lecsapolását, a magzatburkok teljes eltávolítását, fertőtlenítő és antibiotikumtartalmú gyógyszerek adását a méhbe.
Az egyes kórokozók a lágy szülőút sérülésein át bejuthatnak a mélyebb szöveti részekbe, ahol helyi fertőződés alakul ki.
