LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A tetők fedésére szerves (nád, zsúp, fagyapot lemez) vagy szervetlen anyagokat (cserép, pala, hullámpala) széles körben használnak. A szerves anyagok nem a legmegfelelőbbek, mert a nedvesség hatására penészedés indul meg, így nem időtállóak, tönkremennek.
A padozat szerepe a régebbi istállókban kevésbé volt meghatározó tényező az állattartásban, mert rendszeres almozás esetén az alomanyag kiegyenlítette a padozat hibáit (hőtechnikai, mechanikai stb.), az állatok számára így meleg, kényelmes, száraz és csíraszegény környezetet teremtett.
Az alommentes tartásban mások az elvárások a padozattal szemben, hiszen ilyenkor az állatok egész életük során közvetlenül érintkeznek azzal. Az istálló padozatául szolgálnak a közlekedőutak, a trágyázótér, ahol az állatok ideiglenesen tartózkodnak, valamint a pihenőtér, ahol az állatok tartózkodása folyamatosnak tekinthető.
Az előbb említett padozat iránti elvárás az, hogy ne okozzon az állat testén sérüléseket, amelyeken keresztül, mint fertőzési kapun át, a környezetben élő kórokozók bejuthatnak a szervezetbe, fertőzést majd megbetegedést okozva. A pihenőtéri padozattal szembeni további elvárás az is, hogy anyaga ne legyen mérgező, sima, csúszós felületű, jelentsen akadályt a rágcsálók behatolásával szemben, könnyű fertőtlenítéssel csíraszegénnyé legyen tehető, szigeteljen a nedvességgel szemben, rugalmassága hasonlítson a természetes talajéhoz, ne legyen túlzottan kemény és érdes, jók legyenek a hőtechnikai tulajdonságai, valamint legyen korrózióálló.
A pihenőtéri padlók lehetnek mélyalmosak, ilyenkor a padlófelületen 20-30 cm vastag alomszalma, illetve almos trágya található. Az így összegyűlt almot időszakosan cserélik. Mélyalmos padlók általában hízómarha-istállóban, juhhodályban, valamint baromfüstállóban találhatók meg.
