z ivarzás (ösztrusz) a nőivarú állat életében, annak ivari ciklusában, az a szakasz, amikor a nemi készülék és az állat viselkedése szabályos időközönként lehetővé teszi a párzást, illetve a fogamzást. A nőivarú állatok akkor válnak ivaréretté, amikor az első tűszóérés és -repedés (ovuláció) bekövetkezik. A nemi működés leginkább szembetűnő megnyilvánulása az ivarzás, amely általában egybeesik az érett petesejt(ek) szabaddá válásával, vagyis az ovulációval.
A nemi ciklus egyik ivarzástól a következőig tart, és az alábbi szakaszokra oszthaté- előivarzás (proösztrusz),
– ivarzás (ösztrusz),
– utóivarzás (posztösztrusz, metösztrusz),
– nyugalmi állapot (diösztrusz, kutyánál anösztrusz).
A többször ivarzó állatok nemi ciklusában gyakorlatilag hiányzik a nyugalmi állapot, mivel a nemi készülék evolúciós és involúciós folyamatai szorosan követik egymást. Az egyszer ivarzó állatok esetében a ciklus viszonylag hosszú nyugalmi szakasszal (anösztrusz) egészül ki.
A nemi funkciók szabályozását a hipotalamusz-hipofizis rendszer végzi, hormontermelés révén. Az irányítást végző központok az agyban találhatók meg. A köztiagyvelőben, így a hipotalamuszban is, számos mag található amelyek – mint szexuális központok – a nemi mirigyek működését szabályozzák. Az 1. centrum felelős azért, hogy a nemi ciklus időben megfelelően szabályozott legyen. Ennek a központnak a működését az ösztrogénkoncentráció növekedése pozitív feed-back útján serkenti, míg s progeszteronkoncentráció emelkedése gátolja. A 2. centrum felelős az ún. felszabadító anyagok, a releasing hormonok, pl. gonadotrop (GnRH), folyamatos, alapszintű termeléséért, ami azután megindítja a hipofizisben a luteinizáló (LH) és a follikulust stimuláló (FSH) hormon termelését. A 3. centrum aktivizálódása eredményezi az ivarzáskor megjelenő jellegzetes tüneteket és viselkedést, amit az egyre emelkedő ösztrogénszint tetőzése vált ki.