LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
A felső légutakhoz tartozó orrjáratok fontos szerepet töltenek be a levegőbe került (takarmány és ásványi eredetű) por, füst, virágpollen, penész- és élesztőgombák, baktériumok stb. visszatartásában, valamint a belélegzett levegő előmelegítésében. Az önálló orrgyulladás ritka, a nagyüzemi szakosított sertéstelepeken azonban az utóbbi időben viszonylag gyakran fordul elő.
Kóroktan. Az önálló orrgyulladás az izgató gázféleségeknek (ammónia, formaldehid stb.), a takarmánypornak a takarmányon és a környezetben elszaporodó gombáknak vagy ezek spóráinak, az ásványi eredetű porszemcséknek, az égési termékeknek a belégzésekor keletkezik. A belélegzett vegyületek és a mikroorganizmusok az orr nyálkahártyáján megtapadnak, ingert gyakorolnak, aminek hatására az orrüregbe savó áramlik. Vérkeringési zavar következtében a szövetek ellenálló képessége csökken, és a belélegzett levegőben lévő mikroorganizmusok a nyálkahártya mélyébe jutnak, s itt elszaporodnak.
A por, a penészgombák micéliumai és a virágporszemcsék allergiás eredetű orrhurutot is fenntartanak. Amíg az emberben gyakori a fázásos eredetű orrhurut, addig az állatok között meghűléses alapon csak a csökkent ellenálló képességű, fiatal egyedek betegednek meg.
A másodlagos orrgyulladás többnyire fertőző betegségek tünete.
Általánosan megállapítható, hogy az orrgyulladás a gége-, a légcső- és a tüdőgyulladásnak ugyancsak gyakori kísérője.
Tünetek. Az önálló orrhurut általában heveny lefolyású megbetegedés. Az állatok általános állapota zavartalan, étvágya jó, hőmérséklete normális. A betegséget a gyakori tüsszögés, a savós-nyálkás orrfolyás, a fejrázás, az orr dörzsölése és az orrnyílások környékén beszáradt váladék jelzi.
A gennyes, az álhártyás és az elhalásos jellegű orrgyulladás önállóan fejlődhet ki vagy a fertőző betegségekhez társuló másodlagos orrgyulladás tünete lehet. Étvágytalanság, hőmérséklet-emelkedés vagy láz, bőséges gennyes, véres orrfolyás, az áll alatti nyirokcsomók duzzanata és fájdalmassága jellemzi.
Helyileg a nyálkahártya megduzzad, az orrjáratok szűkülnek, a légzés nehezített, az állatok szuszogó hangot hallatnak. A gyulladásos folyamat rendszerint a kötőhártyára is átterjed. Súlyos esetben az orrnyílásokon át véres, gennyes váladék csurog.
Az idült gyulladást fekélyek és növedékek jelzik, sőt az orrkagylók el is sorvadhatnak. Az orrgyulladás gyakori kísérője az állcsonti üreg, az orr melléküregeinek (arcüreg és homloküreg) gyulladása, a lovak légzacskóhurutja is.
