Főleg magvakból vízzel vagy sóoldattal kivonható, cukorspecifikus sejtagglutináló fehérjék. Leggyakrabban a pillangósok, a burgonyafélék családjában találhatók viszonylag nagyobb koncentrációban. Jelenleg kb. ötvenféle, növényből tisztított, kémiailag azonosított lektint tartanak számon (pl. soyin, abrin, rizin, concanavalin A, búzacsíra-agglutin stb.). A különböző növények lektintartalma, összetétele, specifitása és toxicitása eltérő. A nagy lektintartalmú növények fogyasztása a testtömeg és a takarmányértékesülés csökkenését, mérgezést, elhullást idéz elő. A bab (Phaseolus vulgaris) lektinje igen toxikus. A lektinek hemagglutinációs aktivitása hőkezeléssel csak részben szüntethető meg. Ismerünk hőlabilis és hőstabililis lektineket. Tömeges mérgezést az esetben várhatunk, ha a takarmány lektintartalma meghaladja az 1%-ot.
Alkaloidák. A növényekben előforduló nitrogéntartalmú, bázisos jellegű anyagok. A nátriumot általában heterociklikus gyűrű alakjában tartalmazzák. A növények ún, szekunder anyagának tekintik. A növények minden részében megtalálhatók, de vándorlás révén egyes szervekben akkumulálódnak. Egy részük az emberben és állatban antinutritív hatást fejt ki, más részük mérgező (mérgező növények). Több ezer ismert alkaloida létezik. Osztályozásuk kémiai szerkezetük vagy hatásuk alapján is lehetséges. Megkülönböztetünk a központi idegrendszert, a szívet, az emésztő rendszert, a húgyszerveket, a sóforgalmat stb. károsító alkaloidákat (Haraszti, 1977). Takarmányainkat a jelenleg rendelkezésre álló takarmányfeldolgozási technikával nem lehet mentesíteni az alkaloidáktól. Az alkaloidákat többnyire a termesztés területén szennyező gyom- és mérgező növények tartalmazzák, így az ezek okozta mérgezések megelőzését a rendszeres gyomirtás szolgálja.
Címkékállatok álom betegség etetés istállók juh lovak marha tenyészet