LifePress Életmód magazin
Ezeket is nézd:
Napjainkban kb. 300 goitrogén anyagot ismerünk. Elsődlegesen a keresztesvirágúak (repce, káposzta, karfiol, kelbimbó stb.) és a pillangósok (szójabab, földimogyoró) családjában fordulnak elő. A goitrogének nagy többsége tioamidés anilincsoportot tartalmazó glikozid. A tioglikozidok önmagukban hatástalanok, enzimes hidrolízis során azonban a goitrogén anyag (tiocianát, izotiocianát stb.) szabadul fel belőlük. Az utóbbi biológiailag aktív vegyületek már gátolják a pajzsmirigy jódfelvételét. Következményként csökken a tiroxintermelés, a pajzsmirigy elégtelen működésére visszavezethető anyagcserezavar, majd golyvaképződés lép fel. A goitrogén hatást a növény hőkezelésével megszüntetni, a takarmány jódtartalmának növelésével megelőzni nem lehet, célszerű az alacsony tioglikozid-tartalmú növények választása.
Proteázinhibitorok.
Ebbe a csoportba tartoznak azok az anyagok, amelyek képesek a fehérjék emészthetőségét, metabolikus hasznosulását, a nitrogéntartalmú anyagok katabolizmusát csökkenti. A proteázok aktivitását gátló faktorok a növényvilágban széles körben megtalálhatók. Mennyiségük a fejlődés és növekedés során változik, általában arányos a növények fehérjetartalmával.
Valószínűleg a raktározott fehérje lebontását akadályozzák. Vannak olyan proteázinhibitorok, amelyek egyes rovarfélék növekedését gátolják, így a rovarok támadásával szemben bizonyos védelmet nyújtanak, míg mások a rovarok emésztőszervében a proteázokat gátolják.
A proteázinhibitorok nagy mennyiségben és széles körben találhatók a pillangósok családjában a magban, a levélben és a gyökérben egyaránt.
