A hurutos tőgygyulladás szubklinikai, heveny és idült formában is jelentkezhet. A folyamat a tőgy üregrendszerének nyálkahártyáját érinti, azonban később ráterjedhet a kötőszöveti és a mirigyes állományra is, ennek következtében a tej elapasztása várható. Jelenleg viszonylag kevés problémát jelent, mert az 1960-as évek óta alkalmazott antibiotikum- (penicillin-)származékok visszaszorították előfordulását.
A kórokozók között elsősorban tőgypatogén sztreptokokkuszok szerepelnek: Str. agalactiae, Str. dysgalactiae, Str. uberis, de megemlíthető még a Strr pyogenes, a Str. equinus, a Str. zooepidemicus, a Str. pneumoniae, a Str. faecalis, a Staphylococcus aureus és egyes gombák (P. zopfü) szerepe is.
A fertőzést elősegíti: a beteg vagy látensen fertőzött tőgyű tehén, az egészséges tőgyű, de más testrészen fertőzött tehén, a fertőzött környezet és a hurutos tőgygyulladásos anyától származó üszők. Ezek tőgye látensen fertőzött, és a laktációjuk kezdetekor a baktériumok elszaporodása következtében megindul a gyulladásos folyamat, a beteg tőgyből származó tej termelődése. A fertőzés főként galaktogén úton fordul elő, de a S. aureus bőrsérüléseken át, a nyirokrendszer útján hatol be a tőgybe. A betegség terjesztésében szerepe van a fejésnek, a fejőgép csészéjének, a fejő személy kezének, a használt textíliáknak, a borjú szopásának. A fertőzés szempontjából legkritikusabb szakasz a szárazon állás első három hete.
A tünetek tekintetében a látens vagy szubklinikai forma esetében sem helyi, sem általános szempontból nincs megjegyzés. A gyakorta előforduló kórforma esetén a tej sejtszáma nő, összetétele változik.
A többségében idült esetekben a tejben jól látható pelyhek fordulnak elő, főleg a fejés kezdetén. Később a tej színe kékessárga lesz, vízszerűvé válik, mennyisége csökken. A tőgy állománya kemény tapintatú lesz, végül az érintett tőgynegyed tejtermelése tartósan visszaesik és sorvadni kezd.
Címkékállatok álom betegség etetés istállók juh lovak marha tenyészet